A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1913

Szerző: 
Russel Károly SchP
Fekete Endre SchP
Hám Antal SchP
Rövid ismertető: 
Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2009. - (Magyarország piarista múltjából ; 4.). - 360 p. ; 24 cm
Részletes leírás: 

Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1894 és 1916 között piarista kispapok népesítették be a kolozsvári Farkas utca 4. számú házát, közvetlenül a szintén piaristák vezette főgimnázium mellett. Ott működött ugyanis a rend hittudományi és tanárképző intézete, a Kalazantinum. Igazgatója, Russel Károly két évtizeden át folyamatosan följegyezte az intézet mindenapjait, valamint Kolozsvár egyházi, tudományos, kulturális és politikai életének jelentősebb eseményeit. Krónikáját Fekete Endre, a rend tanügyi biztosa a Kalazantinum alapításának elbeszélésével, Hám Antal pedig az 1915/1916. évi események följegyzésével egészítette ki. A háromkötetes kéziratot, a békebeli Kolozsvár történetének sokszínű tükrét és egyedülálló forrását, Sas Péter művelődéstörténész rendezte sajtó alá.

„A Felség jókedvűen mosolygott, s midőn az igazgató látogatókönyv hiányában házunk történetének könyvével lépett eléje még egy kegyért esedezvén, Őfelsége a kérés elé vágván kérdezé: Beírjam a nevemet? S erre házunk történetének hetedik lapjára egyszerű könyvtári asztalunkon, közönséges széken ülve, közönséges tollal írta be felséges nevét: Ferencz József."

A Magyarország piarista múljátból című sorozatról

A piarista rend múltját bemutató, tudományos alaposságú dolgozatok 1948 előtt többnyire a rendi iskolák értesítőiben, illetve a „Palaestra Calasanctiana" könyvsorozatban kaptak helyet. Utóbbi nem csak rendtörténeti dolgozatokat, hanem a piaristák legkülönbözőbb tudományágakban megírt doktori értekezéseit közölte. Kinyomtatásuk a doktori fokozat megszerzésének egyik föltétele volt. Ma ilyen föltétel nincsen, viszont sokakat érdekel a piarista rend múltja, amelynek például diákként maguk is részesei voltak. Ezért szükségesnek látszott, hogy nyomtatásban is közzé tegyük a jól sikerült disszertációkat, szakdolgozatokat, illetve a szerencsére létező rendtörténeti kutatások ilyen formában elkészült eredményeit, amelynek első két kötete 2007 őszén jelent meg.