A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A Sáros vármegyei Kisszeben városába Desewffy István adománya folytán kerültek a piaristák. Ő ugyan nem iskolai célra adta az adományt, de a kisszebeni polgárok és velük egyetértésben Halápy Konstantin tartományfőnök az 1739. június 3-án kelt alapítólevél birtokában iskolát alapítottak 1740-ben. Eleinte polgári házakban folyt a tanítás. Az új kollégium alapkövét 1745-ben helyezték el, amelyre évtizedek alatt épült fel a sajátos, négyszög alakú iskola és rendház 1784-re. Az iskola mellett konviktus is működött, ezt II. József rendelete bezáratta. A 19. században kisgimnázium volt, többszöri zszüneteltetéssel. 1912-től fokozatosan 8 osztályos gimnáziummá fejlődött, aránylag kevés tanulóval.
1919 januárjában a város csehszlovák megszállás alá került, és ez év augusztusában a hatóság megszüntette a gimnáziumot a csekély létszámra hivatkozva. A rend az iskola épületét 1922-ben bérbe adta a városnak. Ezzel a piaristák jelenléte is megszűnt a városban. Itt végezte tanulmányait Csontváry Kosztka Tivadar festőművész és Tomek VInce piarista generális.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 54.)
