A cseh Károli-Biblia

 A Biblj Swatá… [1596] Kralicei Bibliaként ismert a szakirodalomban. A Kralicei Biblia a cseh kultúrára gyakorolt nyelvi, vallási, irodalmi hatása hasonló, mint a németeknél a Luther-Biblia, az angolok Jakab király Bibliája, vagy hazánkban a Károli Gáspár által készített fordítás.

Nem a Kralicei Biblia volt első cseh fordítás, az évek során több próbálkozás is történt a szentírás cseh nyelvre való átültetésére, de ez az első teljes cseh nyelvű bibliafordítás, mely nem a latin Vulgata, hanem az eredeti bibliai nyelvek nyomán készült.

A Bibliát a Cseh Testvérek vezető tudósai fordították le. Hirdették, hogy minden prédikáció és igehirdetés alapjául a Bibliát kell megtenni, szorgalmazták a Biblia olvasását a laikusok körében is, szorgalmazták az anyanyelv, a cseh használatát. Az Újszövetség fordítását még 1564-ben Jan Blahoslav (1523-1571) püspök készítette el görögről, míg az Ószövetség fordítását utódja, Ondřej Štefan (+1577) püspök, Izajáš Cibulka (1550–1582), Pavel Jessenius irányításával több cseh lelkész végezte el.

A Bibliát a dél-morvaországi Kralicében nyomtatták ki, innen ered elnevezése. Kralicen 1540 körül épült vár, mely Jan Žerotín (+1583) tulajdonába került a század második felében. A Cseh Testvérek pártfogójaként ő engedte át 1578-ban a kralicei erődöt a Testvéreknek, akik 1562 óta titkos nyomdát működtettek Eibenschützben. Itt nyomtatták ki a Bibliát Žerotín támogatásával és költségén.

Az első kiadás hat kötetben jelent meg 1579 és 1593 között, gazdag jegyzetapparátussal, ez azonban csak szűk körben terjedt el. Példányunk a második kiadás, mely két kötetben jelent meg, a bő apparátus elhagyásával. Ez lényegesen nagyobb népszerűségre tett szert. 1613-ban kiadták még egyszer Kralicen, de az 1620-as fehérhegyi csat után már nem volt lehetőség újbóli kiadásra. Újabb teljes, cseh nyelvű protestáns bibliák csak a 18. században jelentek meg.

A Kralicei Biblia nyelvhasználata a korszak nyelvi normájának számított, hatása nem múlt el a fehérhegyi csata után sem, az ún. cseh testvérek helyesírását (bratrský pravopis, česko-bratský pravopis) egészen a 19. század közepéig használták Csehországban. Ez a biblikus cseh nyelv, (bibličtina) szintén századokra meghatározata a teológiai nyelvhasználatot, prédikációk, egyházi énekek csekély változással követik ennek szövegváltozatát.

Hazánkban csupán két másik példánya ismeretes (Evangélikus Országos Gyűjtemény; OSZK), noha kiemelt jelentőséggel bírt a hazai szláv ajkú lutheránusok számára. Az 1610-ben, Zsolnán megtartott evangélikus zsinat ugyanis kötelező liturgikus nyelvvé tette számukra a Kralicei Bibla nyelvét, így az egyházi nyelv funkciójában a cseh nyelv foglalta el náluk a vezető szerepet. Példányunk csonka, hiányzik a fametszetes címlap.

Kötése egykor nagyon szép volt, gondos, igényes tulajdonosra vall. A 16. századi vaknyomásos bőrkötést sarok és középveretek is díszítették, melyből csak egy sarokveret maradt meg. Metszése poncolásos díszítést kapott.

A kötet provenienciája bizonytalan. A 1671-ből néhány latin nyelvű bejegyzés, más 17. századi kéztől pedig szláv bejegyzés olvasható példányunkban. A 17/18. század fordulóján már biztosan katolikus („Scriptura ista est Hussitica, adeo Falsificata et Haeretica, uti patet e indice in fine posito”), de szláv származású („Sapient[iae] seu Mudrostij”) tulajdonosa lehetett. A könyv a pesti piarista rendházba került, az ex libris tanulsága szerint.

Bácskai-Horváth Hajnalka