Egy 16. századi „ipari kém” a bors nyomában

Az európaiak mindig is érdeklődtek a távol-keleti drága fűszerek és anyagok iránt. A portugálok Nyugat-Afrika, Kongó és Angola partvidékén áthaladva jutottak el a Távol-Keletre, majd 1510-ben a goai és 1555-ben a makaói kereskedelmi központ megalapításával a fűszerkereskedelem uraivá váltak. 1595-ig a keleti fűszer kereskedelemének bevétele jog szerint és gyakorlatban is kizárólag a portugálokat gazdagította.  A hollandoknak kellő tudás és információ birtokában az 1590-es évek közepén nyílt lehetőségük arra, útnak induljanak a mesés Kelet felé. Kereskedelmi célok az expedícó hajtóereje volt mellett „civilizációs misszió,” a „hittérítés” is. Ebben folyamatban játszott kiemelt szerepet könyvtárunk egyik becses kiadványa, Jan Huygen van Linschoten Itinerario című munkája.

Jan Huygen van Linschoten (1563–1611) a hollandiai Haarlemben született, testvérei példáját követve kereskedőnek állt Sevillában. 1581-től Goa portugál érsekének,  João Vicente da Fonsecának a szolgálatába szegődött. Goában az ázsiai termékek kereskedelmével és népszerűsítésével foglalkozott. Az érsek titkáraként térképekhez, hajózási útvonalakhoz, érzékeny kereskedelmi információkhoz szerzett hozzáférést. Gondos feljegyzéseket készített Indiában mindarról, amit tapasztalt, lemásolt titkos dokumentumokat, de leírta azt is, amit más, még keletebbre utazó hajósoktól hallott. Patrónusa halála után 1589-ben visszaindult Európába, ekkor azonban angol kalózok által okozott hajótörést szenvedett, így két évet az Azori-szigeteken töltött. Végül 1592-ben tért vissza hazájába, Hollandiába, méghozzá olyan létfontosságú információkkal, melyek lehetővé tették, hogy 1595-ben négy holland hajó eljusson Afrika megkerülésével a keleti szigetekre, majd 1598-ban újabb expedíciót indítsanak Ázsiába. Cornelius Claesz, amszterdami nyomdász  adta ki Linschoten élményeit, híreit feltáró munkát hollandul 1596-ban (Itinerario: Voyage ofte schipvaert van Jan Huyghen van Linschoten naar Oost ofte Portugaels Indien … 1579–1592) , így a szélesebb nyilvánosság számára hozzáférhetővé váltak ezek az információk. Linschoten másik nagy útjára 1594–1595-ben került sor, 1594-ben Linschoten elkísérte William Barentset az Északi-sarkvidékre, majd 1595-ben Barents-szel ismét Novaja Zemljára ment. Ezeknek az expedícióknak az egyik oka az volt, hogy új szárazföldi utat találjanak Kínába északon keresztül. Ezek az utak azonban az Indiába vezető északi átjárót fedezték fel. Később felhagyott az utazással, és a holland kereskedőváros, Enkhuizen városi tanácsának tagja lett. Arcképe peremfeliratán olvasható mottója: „Küzd, hogy elérjen valamit” (Souffrir pour parvenir).

Linschoten említett, 1596-ban megjelent műve nagy népszerűségre tett szert, 1598-ban kiadták angolul és németül, 1599-ben latinul, 1610-ben franciául. Könyvtárunknak a német, bővített kiadás van meg, melyhez a metszeteket Johann Theodor és Johann Israel Bry metszette (Ander Theil der Orientalischen Indien, von allenVölckern, Insulen, Meerporten, fliessenden Wassern vnd anderen Orten…, Dritter Theil Indiae Orientalis…). Igazodva a német célközönség igényeihez, ebben a hajóútvonalakról kevesebb térkép szerepel, a hangsúly a távol-keleti emberek, szokásaik és a hajózással összefüggő kalandok leírására került Beszédes, hogy külön fejezetet kapott a hollandoknak Szent Helena szigete közelében a törökkel vívott csatájuk leírása. Bemutatja Goa metropolisztát, hangsúlyosak a kongói, madagaszkári rítusok, külön fejezetet kap egy metszettel kísérve egy ünnepi szertartásuk. A legrészletesebben a Bantamról ír. Bantam Jáva azon tartománya, ahol a hollandok partra szálltak 1595-ben. Nemcsak az odavezető útvonalról tájékoztat, de ezen távol-keleti hajóúthoz megfelelő hajókról is ad információkat. Bantamban 1568-ban egy szultánátust alapítottak, így nem véletlen, hogy az itt élő emberek között turbános embereket is ábrázol. A bantami piac metszete valósághű elemekre támaszkodik. Külön kiemeli a dinnye- kókusz, a rizs-, a cukornád és bambuszárusok helyét. A kép előterében a fűszeresbódék láthatók, a tényleges tapasztalatnak megfelelően nyitott épületben, tőlük elkülönítve hordókban árulják a borsot. Hűen ábrázolja a természetet, kókuszpálmák találhatók mindenütt, de a földön  látunk banánt is. Érdemes kiemelni, hogy a hollandok a kezdetektől kereskedtek a fegyvereikkel a helyi őslakosokkal, így a dárdák, fegyverek piacát is jelöli a metszet. A Távol-Keletre az északi átjárót keresve a hollandok eljutottak a mai Barents-tenger vidékére, láthatjuk itteni harcaikat nemcsak a helyiekkel, hanem a rozmárokkal, jegesmedvékkel is.

 

Bácskai-Horváth Hajnalka