Egy piarista öregdiák személyes útikönyve Budapestről - Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára

A pesti partra nem ajánlatos napsütésben menni... Ez a part téli estéken szép, amikor csak piarista tanárok járnak rajta, kettesével. Csak mennek, nagy reverendasuhogtató titokzatos lépésekkel, a rendházból el, az Országház felé ..." – írta Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára című kisregényében. A 77 éve meghalt piarista öregdiákra emlékezünk ezen rövid művén keresztül.

Szerb Antal máig irodalmunk legolvasottabb szerzői közé tartozik, A Pendragon legenda és az Utas és holdvilág című regényei méltán teszik népszerűvé, ugyanakkor a Budapesti kalauzt is érdemes kiemelni az életműből személyessége, ironikus vonásai, útkeresése miatt. A kisregény 1935 karácsonyára jelent meg először Kolozsváry Sándor illusztrációival. A második, 1945 karácsonyi kiadásnak szomorú apropója volt: az író  és az illusztrátor halálára emlékeztek, ráadásul a könyvben leírt békebeli Budapest a háború után szinte teljes egészében elpusztult. A kisregény 2005-ben és 2016-ben a Magvető gondozásában újra megjelent – korabeli fotókkal illusztrálva.

 

Az író útikalauzt ígér, méghozzá egy Marsról érkező lénynek mutatja be Budapestet. 1898-ban jelent meg először H. G. Wells A Világok harca című science-fiction regénye, de igazán nagy népszerűségre második, 1927-es kiadása után tett szert. Ezt követően írók sora foglalkozott a földönkívüliekkel (Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Robert A. Heinlein). Szerb Antal 1929–1930-ban Londonban töltött egy évet a modern irodalmat tanulmányozva, a kisregény erre a megélénkülő science-fiction irodalomra reflektál, annak mintegy paródiája. Magának a műnek a megjelenése a múlt felé irányítja figyelmünket: az iniciálék, a választott betűszedés módja mind-mind régi korok könyveit idézik fel. A földönkívüli lényről keveset tudunk meg, annyi érdekes, hogy „megérkezett Pestre… lekefélte ruhájáról a csillagok porát,” „Budapest felett fehéren izzanak közös ismerőseink, a csillagok”. A lényeg Budapest, az, hogy Szerb Antal bemutassa a saját Budapestjét, emlékeit, azt ahogy ő látja a várost. Az épületek, utcák, terek hangulatok, évszakok, események, egy-egy vers által elevenednek meg. Több irodalomkritikus kiemeli, hogy a kisregény válasz a népi írók mozgalmára is. Az 1920-as évektől jelentkező mozgalom a vidéki élet erényeit, szépségét hirdette, Szerb Antal kis könyve pedig a nagyvárost élteti, annak erényeit emeli ki. Számos emblematikus helyen járunk a könyv lapjain: Lánchíd, Tabán, Gellérthely, Vár, Halászbástya, Belváros, Vásárcsarnok, Margitsziget, Újpest.

Ebben a felsorolásban kap kiemelt szerepet a Duna-part - a piarista iskolával. Szerb Antal asszimilált zsidó családban született 1901-ben, 6 évesen édesapjával együtt megkeresztelkedett, keresztapja Prohászka Ottokár volt. 1911-től a budapesti piarista gimnáziumban tanult, itt is érettségizett 1919 őszén, az iskola életben aktívan részt vett, tagja lett az akkoriban induló cserkészcsapatnak, az 1918/1919-ben az iskolai önképzőkör elnöke volt. Sík Sándor tanította magyarra, támogatta irodalmi terveit. Könyvtárunkban őrzött első kiadást neki dedikálta: „Sík Sándor úrnak budapesti éveink emlékére, lassan őszülő tanítványa. Szeretettel”. A pesti partról elmélkedve a piarista atyák reverendaruhás alakját idézi meg, amint a parton sétálgatnak, majd esti vacsorájukra sietnek, ahol „szelíd szerzetesi tréfák között megisszák [a hordónyi sört], tudományos és pedagógiai kérdésekről társalogva”. A mai piarista épület Hültl Dezső tervei alapján 1914 és 1918 között. A piaristák előtte Johann Heinrich Dietrich von Glöcklesberg által építtetett, ún. Glöckelsberg-palotában rendezkedtek be. A szerző ezt az épületet idézi meg a műben: „Sajnálom, hogy nem mutathatom meg Önnek a régi piarista épületet, a Grassalkovich-palotát, kecses erkélyével, és a hozzácsatolt jellegtelen, de régi épülettömböket. Nélkülük a város egy kicsit foghíjas most a Görög Templom és a belvárosi Plébánia-Templom között. Valamikor ez volt a leginkább XVIII. századi sarok.” Szerb Antal a palota elnevezését eltévesztette, számára az épület ódon jellege és a kecses erkély sokkal hangsúlyosabb volt.

Glöckelsberg-palota

Szerb Antal műve a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében is elolvasható.