A bázeli nyomdász, Heinrich Petri (1508-1579), több alkalommal is megjelentette Klaudiosz Ptolemaiosz (c. 87-165) Pirchkeimer Willibald (1470-1530) által lefordított Geographia Universalis című művét Sebastian Münster (1488-1552) szerkesztésében. A könyv egyebek között tartalmazza a korai Amerika-ábrázolások gyöngyszemeit, amelyekkel az átdolgozott kiadás a Cosmographia részeként az elkövetkezendő évtizedekben a kor egyik legsikeresebb és legkeresettebb művévé vált.
Az 1542-es kiadás egyik példánya könyvtárunkban is fellelhető. A számos, látványos térképet tartalmazó kötet előtáblájának belső oldalán egy különleges, színezett, fametszetes ex libris található. A könyv egykor David Byrglius ’utriusque iuris doctoris’ (egyházi és kánonjogi doktor) könyvgyűjteményét gazdagította, 1895 óta azonban a piarista rend őrzi.
A nyomtatvány tartalma két kategóriára osztható: tudományos szöveg és térképgyűjtemény, amelyekhez Münsterék rövid, „Holbein stílusú” dekoratív keretekbe foglalt ismertetőket csatoltak. A még nem teljesen ismert területeket egészen egyszerűen üresen hagyták. Az első oldalak Ptolemaiosz nyolc könyvből álló Geographia Universalis című munkájának latin fordítását tartalmazzák, amelyben az ókori tudós összegezte kora földrajzi ismereteit.
Az első könyv geográfiával (földrajztudománnyal) kapcsolatos alapvető fogalmakat ismertet, továbbá megkísérli bevezetni az olvasót a térképértelmezés, illetve -készítés rejtelmeibe. Kifejti a geográfia és korográfia (a térképkészítés matematikai eszközeinek összegzése) közti különbséget, nyolcadik fejezete pedig a vetületkészítés módszereit mutatja be részletes leírással és illusztrációkkal. Érdekesség, hogy Ptolemaiosz kartográfiai instrukciói voltak a világon az elsők, így tulajdonképpen ez a mű a térképtudomány megteremtője.
Ptolemaiosz a Geographia Universalis-ban kétféle térképvetületet mutat be. Az első egyszerű hossztartó kúpvetület: a hosszúsági vonalak egyenesek és egy, a pólustól északra fekvő pontban találkoznak. A szélességi vonalak egyenesekre merőleges görbék.
A második bonyolultabb, a mai cardioid (szív alakú, Stabius-féle területtartó) vetület előzménye. Ezt a szerkesztést alkalmazta 1507-es világtérképén a német kartográfus, Martin Waldseemüller is, amelyen először bukkant fel a híres felfedezőről, Amerigo Vespucci-ról elnevezett, korábban ismeretlen földrész. Waldseemüller megváltoztatta kora világképét; Európa, Ázsia és Afrika mellett feltűnt egy akkor még többnyire felfedezetlen, új kontinens, amelyről részletes természettudományos feljegyzések hiányában sokáig ezek a térképek mondtak el a legtöbbet az európai ember számára.
Amerika felfedezése sokak érdeklődését felkeltette, nem volt kivétel ez alól Sebastian Münster, térképész és Albrecht Dürer közeli barátja, a nürnbergi humanista, Pirchkeimer Willibald sem. Együtt kezdtek el dolgozni az ismert ókori tudós munkájának korszerűsített kiadásán; az atlaszt legjobb tudásuk szerint kiegészítették az Újvilágról rendelkezésükre álló legfrissebb információkkal.
A Geographia Universalis lapjain kétszer is találkozhatunk Amerikával. Először közvetlenül a Ptolemaiosz-mű után bukkan fel a világtérképen („Typvs vniversalis”), majd később önmagában is, apróbb illusztrációkkal kiegészítve („Novae insulae XXVI nova tabvla”).
A nyugati partoknál „Ins. Infortunatae” fölött felbukkan egy hajó, Victoria, amely a Földet megkerülő Magellánra utal. A kis szigeteket egyébként ő maga nevezte el, miután azok lakatlanok voltak, ráadásul semmilyen élelemmel nem szolgáltak a legénység számára. Ezenkívül megtalálhatjuk még az 1494-es Tordesillas-i egyezményre emlékeztető spanyol és portugál zászlókat a Karib-térségben, illetve az Atlanti-Óceán keleti részén. Természetesen a kannibálokra vonatkozó figyelmeztetés sem maradhatott el. A korban számos beszámoló jelent meg a témában, így például Hans Staden Warhaftige Historia-ja, amelyben elmeséli, brazíliai útja során miként támadták meg és rabolták el a helyi tupinambák.
A Novae insulae XXVI nova tabvla-t megvizsgálva láthatjuk, hogy alig harmincöt év elteltével döbbenetes részletességet sikerült elérni térképészet terén. „Francisca”, avagy Labrador és Keewatin között már megjelent a mai Hudson-öböl. A metszeten ezenkívül megtalálható a Sziklás- és az Appalache-hegység, illetve több felismerhető a folyók közül is, példaként a Mississippi, valamint a Rio Grande. A Karib-térségben könnyedén meglelhetjük Kubát és Jamaicát, továbbá lejjebb haladva a Guyanai-hegyvidék hegyvonulatának illusztrációját az Amazonas ágai felett. A Csendes-óceánban található „Zipangri” Japánt jelenti.
Nem ez volt Münster első, se nem utolsó térképészeti alkotása; az 1544-es Cosmographia kora egyik legnépszerűbb olvasmányává vált. Ez volt a világ első részletes, német nyelvű ismertetője. A mű magába foglalja a Geographia Universalis-t is, száz év alatt pedig több, mint húsz kiadása jelent meg.
Herceg Katalin Krisztina
