A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A piarista oktatás elindulása új szemléletet hozott a természettudományos oktatás rendszerébe a 17-18. században. Kalazanci Szent József fontosnak tartotta az olvasás és írás mellett a matematika oktatását is, mint a diákoknak kenyeret adó, praktikus tudományt. Ebben a szellemben tanítottak Kalazancius későbbi követői is, akik közül a firenzei piaristák szoros kapcsolatba kerültek Galileo Galileivel is, egyfajta titkári feladatokat is vállalva a tudós mellett. Galilei gyakorlati megfigyeléseken alapuló tudományos elvei pedig átkerültek a piarista oktatás elemei közé. A pesti filozófiai stúdiumon természettudományos tantárgyakat igyekeztek a kísérlet, az „experimentum” elve alapján tanítani.
A természettudományos ismeretek között a középkor óta mindig helye volt a csillagászatnak is. Most bemutatásra kerülő könyvritkaságunk nemcsak a piarista rend oktatását szolgálta, hiszen több mint négyszáz éve tartó életének első másfél évszázadát a jezsuita rend könyvtáraiban töltötte.
Kötetünk a milánói egyetem jezsuita professzorának, Girolamo Sirtoriusnak Telescopium Sive ars perficiendi novum illud Galilaei visorium instrumentum ad Sydera in tres partes divisa című munkája, ami 1618-ban jelent meg Frankfurtban. Maga a mű azonban évekkel a kinyomtatása előtt, 1612-ben íródott, mindössze négy évvel Galilei távcsövének elkészítése után.
A teleszkóp feltalálásának pontos ideje és a feltaláló személye mind a mai napig kérdéses. Annyi bizonyos, hogy Hollandiában élő tudósokhoz köthető. 1608. október 2-án egy Middelburgban élő szemüvegcsiszoló, Hans Lipperhey nyújtott be rá szabadalmat. De üzleti vetélytársa, Jacob Adriaanszon és egy harmadik üvegcsiszoló, Zacharias Janssen (utóbbi az összetett mikroszkóp megalkotója) is feltalálókként jelentkeztek. A távcső híre 1609-ben jutott el Itáliába, és Galilei rögtön elkezdte a vele kapcsolatos kísérleteket. Első teleszkópját 1609. agusztusában mutatta a velencei Szent Márk székesegyház harangtornyában a velencei dózsénak. Galilei műszereinek nagyítása hamar túlszárnyalták a holland eszközöket. A könyv első részében részletes útmutatást, és diagrammokat ad a hollandi, vagy Galilei-féle távcső készítéséhez, ábrákon mutatva be a távcső működését. A második részében pedig Galilei teleszkópjának részletes leírását adja. Ez a fejezet feltételezi, hogy Sitrorius és Galieli közvetlen kapcsolatban állhattak egymással. Tovább erősíti a kapcsolat valószínűségét, hogy a szerző könyvét II. Cosimo de Medici toszkán nagyhercegnek ajánlja, akinek gyermekkori nevelője volt Galilei, és aki későbbi hathatós pártfogásával, támogatásával hálálta meg mesterének nevelő munkáját. 
Sirtori neve még egy különlegességről is ismert lehet: az ő nevéhez kötődik a Sirtori-rejtjel, amit II. Fülöp spanyol király udvarában használtak az amerikai arany és ezüst bányákkal kapcsolatos levelezés titkosításánál.
A ritka művet egy másik tudományos nyomtatvánnyal kötötték be egy középkori kódex egy lapjába még a 17. században. A kötésben egy másik ritka tudományos mű is fellelhető, ami szintén az első távcsővel végzett csillagászati megfigyelésekkel kapcsolatos jezsuita szerző műve, melyet külön cikkben szeretnénk ismertetni. A kötet bejegyzései szerint 1676-ban már a sárospataki jezsuita rendház könyvtárában volt. A jezsuita rendet Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége költöztette Sárospatakra 1663-ban, és a rend feloszlatásáig éltek Sárospatakon, és a lelkipásztorkodás mellett tanítással is foglalkoztak.
A jezsuita rend feloszlatása (1773) után a rendház könyvtáráról leltárt készítettek, és az egyetemek igényei szerint nagyrészt felosztották. A helyben maradt töredék könyvtárat II. József a piarista rendnek adományozta, akiket 1789-ben költöztetett Tokajból Sátoraljaújhelyre. A rendkívül gazdag könyvgyűjtemény legrégebbi könyveit az 1920-as években besszállították a Piarista Központi Könyvtárba. Kötetünk is így került Budapestre, ahol 2020-ban a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásával teljes restauráláson esett át. A kötet ritkaság, Magyarországon mindössze egyetlen másik példányát ismerjük, az ELTE Egyetemi Könyvtár állományában található.
