Hevesy György a piarista iskolában

1885. augusztus 1-jén született Hevesy György, aki 80 éve kapott kémiai Nobel-díjat „a kémiai folyamatok vizsgálatában radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért”. Nézzük meg, hogy alma matere, a budapesti Piarista Gimnázium milyen természettudományos alapokat nyújtott neki a későbbi tanulmányaihoz, kutatásai kibontakoztatásához.

Hevesy György Bischitz György néven született magyar zsidó családban, Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia gyermekeként 1885. augusztus 1-jén. Az asszimilálódó zsidó család mind az öt fiú gyermeke a piaristákhoz járt. A kis György az alapfokú iskolát az izraelitáknál végezte kitűnő tanulmányi eredménnyel. 1895-ben iratkozott be a piaristákhoz - az anyakönyv szerint - a zsidó vallású gyermek  az I. A osztályba 66 diáktársával együtt Bisicz György néven (a család akkoriban a nevét a magyar helyesírás szerint használta). Első osztálytól kezdve katolikus hittanra járt, de vallásaként mind a nyolc gimnáziumi évben zsidó felekezet szerepel, katolizálásnak pontos időpontja nem ismert. V. osztálytól már csak egy osztály volt az évfolyamban, 77 diákkal. Osztályfőnöke az irodalomtörténettel, magyartanítással foglalkozó Prónai Antal SchP lett. VI. osztálytól Hevesy magántanulóként szerepel az iskolában, szülei valószínűleg azért választották a magántanulói státust, mert az otthoni magántanárok révén a gimnáziumi latin és német mellett angolul, franciául is tanulhatott. I–VI. osztályig jó tanulók közé tartozott, akkoriban a jeles minősítést 1-es érdemjeggyel jelölték, II. osztályban kapott szépírásból hármast, III.-ban földrajzból, IV.-ben mennyiségtanból kettest. A testgyakorlás soha nem tartozott az erősségei közé, majd felmentették belőle. Magántanulói időszakában a humán tárgyakból jeles osztályzatot kapott, mennyiségtanból és természettanból azonban csak elégségesre értékelték tudását a szigorú piariasta tanárok. 1903-ban érettségizett, itt már csak az „érettek”, elégséges eredményt elérők között szerepel.

A századfordulón a természettudományos ismereteket, így a fizikát, a kémiát, a földrajzot, a biológiát a természettan tárgy keretében tanulták a diákok. Az első két évfolyamban földrajzot tanultak: előbb Magyarország és Európa, majd Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália hegy- és vízrajzi, természet- és néprajzi, népesedési és gazdaságföldrajzi ismereteket sajátíthattak el. III. osztályban a követelmények szerint „általános természettani tüneményekkel” foglalkoztak. Hevesy osztályát Schmidt Ágoston SchP tanította természettanra, tankönyvként saját Fizikai földrajz című könyvét használták. Schmidt Ágoston maga is piarista diák volt, hazai tanulmányai után Rostockban doktorált matematikából 1873-ban. Számelmélettel, komplex függvényekkel, valószínűségszámítással, lineáris algebrával foglalkozott. 1874 és 1879 között matematikát tanított a kolozsvári egyetemen, majd 1880-tól 1902-ig, haláláig a budapesti piarista gimnázium tanára volt. A Matematikai és Fizikai Társulat egyik alelnöke, a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. Széles körű műveltsége, pedagógiai módszerek iránti érdeklődése és jó szaktudása révén számos tankönyvet jegyzett. Írt több matematikai tankönyvet is, természettan könyvet, legsikeresebb munkája a 11 kiadást megért Fizikai földrajz lett. A Föld mint égitest tárgyalása során a hosszúsági és szélességi körök, Nap és Hold mozgása került a terítékre, csillagászati ismereteket tanultak, a földtani formák mellett a légköri jelenségek okaival ismerkedtek meg.

IV. osztályban Kőrösi Albin SchP tanította a természettant, Szterényi Hugó Ásványtan című tankönyve alapján. Ekkor tanulták meg a kémiai alapismereteket, a követelmények szerint a levegő és víz tulajdonságait, a vegyület, és vegytani képletek fogalmait, fontosabb fémes és nemfémes elemeket, sók és savas vegyületek tulajdonságait, égés, erjedés, lepárlás folyamatát, de megismerkedtek a szappan-, üveg- és porcelángyártás folyamatával is. Elvárás volt néhány általánosan ismert összetett kőzet ismertetése is. Szterényi tankönyvében szerepeltek a közvélekedés mellett a fontos tudományos ismeretek és hétköznapi példák, gyakorlati felhasználásra való utalás is. Így például a gyémánttal kapcsolatban megemlíti, hogy régen „törhetetlennek hitték,” másrészt „Albertus Magnus, a 13-dik század nagy tudósa még azt írja, hogy a gyémánt az oly bakkecske vérében oldódik jól, mely leölése előtt petrezselymet evett és bort ivott.” A tudományos ismérveknek megfelelve ismerteti, hogy szénatomból áll, és kristályosodásának tipikus formáit is leírja. A törhetetlenség helyett a gyémánt keménységét tanítja meg, az akkoriban megalkotott keménységi skálával együtt. A gyémánt jellemző kitermelési helyeit és a leghíresebb gyémántokat egyaránt felsorolja.

V. osztályban továbbra is Kőrösi Albin SchP volt a természettan tanára, ebben a tanévben biológiát tanultak: a növények sejt-, szövet-, fejlődés- és élettanát, a virágos és virágtalan növények rendszerezését és leíró ismertetését. Tankönyvként Szterényi Hugó Növénytan című könyve szolgált. VI. osztályban az állattanra került sor Báthory Nándor Állattan című tankönyve segítségével. Ekkor az állati szervekkel, azok működésével, az állatok részletes leírásával foglalkoztak.

VII–VIII. osztályban Schimdt Ágoston SchP Természettan a középiskolák VII. és VIII. osztálya számára (Bp., 1887.) című tankönyvéből tanultak, VII.-ben maga Schmidt tanította Hevesy György osztályát. A tantárgyi előírás szerint VII.-ben mechanikával, hangtannal és optikával, VIII.-ban hőtannal, elektromosságtannal, kiemelt figyelem esett a mágnességre. Schmidt tankönyvében az egyes fogalmak után sok gyakorlati jellegű feladatot szerepeltet. Így például a fajsúly tárgyalásánál 12 kérdést olvashatunk: „1. Egy 1,5 mm vastag aranypénz, melynek átmérője 20 mm, 120m2-nyi lemezzé kalapálható. Mi a lemeznek a vastagsága? 2. Egy 4 mm átmérőjű, gömb alakú tintacseppből 12 vonás, mindenik 0,2 mm hosszú és 0,3 mm széles húzható. Mi a víz elpárolgása után hátramaradó szilárd réteg vastagsága, ha a tinta 8 % szilárd alkatrészt tartalmaz. 3. 60 m rézammoniak 5100 kg vizet észrevehetőleg kékre fest. Milyen a higítás? 4. Szappanvíz 4 mm átmérőjű cseppjéből 15 cm átmérőjű szappanbuborékotfújhatunk, mi a hártya átlagos vastagsága? Stb.” Az 1887-ben megjelent könyvben már szerepel Bell 1876-ban szabadalmaztatott telefonja, „az inductionak veszük hasznát, melyet rezgő vaslemez gerjeszt, midőn a huzaltekerccsel ellátott mágnespálca erejét, közeledtekör erősíti, távozásakor pedig csökkenti” – írja róla.

Hevesy fizikai-kémiai kutatások iránti affinitása már gimnazista évei alatt megmutatkozott. A piarista iskolákban ekkoriban a VI–VIII. gimnazisták részvételével ún. gyakorló iskolát működtettek, melynek keretében iskolán kívüli programokat, előadásokat szerveztek. Évente minden tantárgyból adott témakört kijelöltek, amellyel kapcsolatban pályamunkát lehetett benyújtani, s melyet az iskola tanárai értékeltek. Az 1901/1902. évi fizikai pályakérdés a „Természetes és mesterséges fényforrások” témájával foglalkozott. A nyertes dolgozatot Hevesy György  nyújtotta be VII. osztályos diákként.

A piarista tanároktól átfogó és megalapozott ismereteket szerzett, tanárainak hálás volt a színvonalas képzésért. Fia, George de Hevesy szerint egészen haláláig utalt támogatást a piarista rendnek. Több munkáját dedikálta Schütz Antalnak "kiváló nagyrabecsülése jeléül," és az 1930-as évek végéig minden jelentősebb tanulmányából, írásából küldött egy-egy példányt a gimnáziumba "szívélyes üdvözlettel és kiváló tisztelete jeléül". 1940 karácsonyán így írt Schütz Antalnak: "[Midőn karácsony] estéje közeledik, gondolatim elrepesnek a piaristák [házáig],  melynek kopott lépcsőit, hosszú folyosóit annyiszor jártam meg. Hajnal Imre, Prónay Antal, hajdani Osztályfőnökeim! Földi maradványaik már régen porrá lettek; Firlinger, Maywald, német tanárim, Kőrösy, a nagy spanyolbarát, a jóságos Bartos József mind elmentek. Talán Sutrik az egyedüli, aki az élők közé tartozik. Gondolatim iljenkort a rend jelenlegi, feudális palotája felé veszik és felkeresik Professor Urat boldog karácsonyi ünnepeket kivánva és boldog, eredményes uj esztendőt.”