Petőfi-ritkaságok könyvtárunkban

Könyvtárunk féltve őrzött kincsei közé tartoznak Petőfi Sándor két művének első kiadású példányai. A kötetek habár nagy kincsei könyvtárunknak mégis gyakran kerülnek le a polcokról, mert szívesen mutatjuk be őket az ide látogató diákcsoportoknak. Nemcsak azért, mert tanulmányaikban jelentős szerepet töltenek be Petőfi verseivel, hanem azért is, mert Petőfi maga is tanult – ha csak egy évet is – a pesti piarista gimnázium falai között. (Petőfi piarista diákságáról Borbás Péter kollégám, a Piarista Múzeum vezetője, már korábban írt, bemutatva Petőfi tanulmányi eredményét a gimnáziumi anyakönyvben.)

Mutassuk hát be a könyvtár Petőfivel kapcsolatos különlegességeit a könyvtár virtuális látogatóinak is.

Petőfi Sándor első nyomtatásban megjelent önálló műve A helység kalapácsa c. komikus eposz, mely a romantika kedvelt művaját (egyesek szerint Vörösmarty „Zalán futása” című munkáját) parodizálja. (NB. Vörösmarty is eltöltött egy évet a pesti piarista gimnázium falai között.)

A költő 1844 augusztusában-szeptember elején írta meg a művet, szeptember 14-én már a budai cenzor előtt volt a kézirat. Megszületésében feltehetően közrejátszott a Kisfaludy Társaság 1844 elején kiírt pályázata: „Adassék elő, milyennek kellene a korszerű eposnak lennie?”. Zilahy Károly (a költő életrajzírója) szerint Vahot Imre biztatására kezdett hozzá megírásához Petőfi, de a kész mű nem nyerte el annak tetszését, így a kiadás jogát Geibel Károlynak adta el a költő. A kéziratot Geibel azonnal nyomdába adta, hogy a november elején tartott vásáron már árulni tudja. A példányszámról nem maradt fenn feljegyzés, a füzet ára 36 pengő krajcár volt. A kiadvány egyik különlegességét adja, hogy Orlai Petrich Soma, Petőfi barátja visszaemlékezése szerint a borítórajzokat maga Petőfi készítette. Az első borítón a IV. ének egyik jelenete látható (Márta asszony megragadja férje, a kántor haját, hogy elvonszolja a verekedés színhelyéről), a hátsó rajza pedig a III. énekből azt a részt ábrázolja, amikor a főhős benyit a kocsmába, ahol a kántor éppen térden állva vall szerelmet Erzsók asszonynak. A kőnyomatok (hasonlóan a János vitéz borítóihoz) Grimm Vince pesti műhelyében készültek.

Könyvtárunk példánya teljes, megvannak a Petőfi rajzait tartalmazó borítók is. Így különleges ritkaságnak számít.

Másik különlegességünk, Petőfi talán leghíresebb művének, a János vitéznek első kiadása, 1845-ből.

Petőfi János vitéze a magyar irodalom legritkább első kiadásainak egyike. Magyarországi közgyűjteményekben kevesebb mint tíz példány található belőle, ennél fogva különösen értékes minden példánya.

Petőfi 1844-ben érkezett a fővárosba, ahol Vahot Imre jóvoltából a Pesti Divatlapnál segédszerkesztő lett. Ősszel kezdte el írni Kukorica Jancsi történetét, de csak Jancsi hazatértéig, Iluska sírjának meglátogatásáig készítette el.

Barátai – elsősorban Vörösmarty Mihály – biztatására folytatta a történetet. A nagyközönség előtt még viszonylagismeretlen költő eleinte nem talált kiadót, nem láttak benne üzleti lehetőséget. Végül Vahot vállalta a kötet megjelentetését, és előszót is írt hozzá. A végleges címét is Vahot Sándor adta, ki a művet átkeresztelte Kukorica Jancsiról János vitézre. A mű 1845. március 6-án látott napvilágot és rövid időn belül országos hírnevet szerzett írójának, de növelte a kiadó presztízsét is. A költő 100 forint tiszteletdíjat kapott, amit szüleinek adott. A források szerint a kiadó a kinyomtatott 1000 példány felét a következő évben új címlappal ellátva, mint második, olcsóbb kiadást hozta forgalomba. A kőnyomatú borítók Grimm Vince pesti műhelyében készültek. Az elsőn a főhős ágaskodó lován, a hátsón pedig az óriással viaskodva látható. Kötetünk az első kiadás 500 példányából származik.Így eredetileg megvoltak a kőnyomatos borítók, de az idők során sajnos az első elveszett.

Mindkét kötet a pesti piarista rendház könyvtárában volt, mely teljes egészében a Központi Könyvtár állományába került beolvasztásra. Mint a fotókon is látszik, a kötetek sajnos rossz fizikai állapotban vannak. Restaurálásukra pályázaton igyekszünk forrást keresni. Reményeink szerint rövidesen megújulva mutathatjuk be őket a látogatóknak.