A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Batthyány József kalocsai érsek (1760-1776) szerződést kötött Tapolcsányi Gergely piarista tartományfőnökkel 1765. június 12-én iskola alapítására a régi szeminárium épületében. Még ebben az évben, november 6-án meg is kezdődött a tanítás a gimnáziumi és a filozófiai osztályokban. Az érsek támogatásával bővítették az épületet, főként Oswald Gáspár piarista testvér vezetésével 1775-ig, 1768-ban az érsek a piaristáknak adományozta a Royer-féle nyomdát, és megbízta őket a szemináriumban való oktatásra. 1778-ban a filozófiai tanfolyam megszűnt, a gimnázium pedig az állami szabályozásnak megfelelően 1779-től öt, majd 1806-tól hat osztállyal működött. 1848 után csökkent a tanulólétszám és a tanárok száma is, ezért az Etwurf szabályai szerint négy osztályos kisgimnáziummá kisebbedett.
Kunszt József érsek (1852-1866) szerette volna az iskolát nyolcosztályos nagy gimnáziummá fejleszteni, de a feljánlott alapítványi összeget a rend kevésnek találta, és kellő számú szerzetest sem tudott küldeni, így a tárgyalások kudarca után lemondtott az intézetről. Az érsek a piaristák 95 éve után jezsuitákra bízta a kollégiumot.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 53.)
