A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
"Az ávósok azután a kaput és minden ajtót puskatussal bevertek, függetlenül attól, hogy nyitva volt-e vagy zárva (...) Berontottak a szobába. (...) Az elsők ránk üvöltöttek: " Fal felé fordulni! Kezeket föl! Féllábra állni!" Utólag megsaccolni sem tudom, mennyi ideig tarthatott ez, de biztos, hogy legalább két óra hosszat. Akik átvonultak, belénk rugdostak, nyakleveseket adtak, gumibottal ütöttek, szuronyukkal böködtek felénk, stb."
1950 nyarán a kommunista diktatúra "megegyezésre" akarta kényszeríteni a magyar katolikus egyházat. Ezért internálták az országban élő szerzetesek mintegy negyedét (közel 3000 főt, köztük 50 piaristát), majd megtiltották a rendek működését, és elvették épületeiket. Bár a kikényszerített "megegyezés" alapján a piarista rendet végül a hatalom nem számolta föl teljesen, hanem két iskolára korlátozta működését, az 1950. év a rend magyarországi történetének legsúlyosabb megpróbáltatását jelentette.
"A szerzetesek a padláson laktak a földön, matracon, egymás mellett. (...) A püspöki palota kápolnájában miséztek. (...) Próbálták hasznosan tölteni az időt: angoltanfolyamot tartottak, jó hangulatú Kalazancius-ünnepélyt rendeztek, kugliztak, a nővérek pedig énekkart szerveztek."
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| mpm02-piaristak1950-web.pdf | 7.09 MB |
