A piarista oktatás elindulása új szemléletet hozott a természettudományos oktatás rendszerébe a 17-18. században. Kalazanci Szent József fontosnak tartotta az olvasás és írás mellett a matematika oktatását is, mint a diákoknak kenyeret adó, praktikus tudományt. Ebben a szellemben tanítottak Kalazancius későbbi követői is, akik közül a firenzei piaristák szoros kapcsolatba kerültek Galileo Galileivel is, egyfajta titkári feladatokat is vállalva a tudós mellett. Galilei gyakorlati megfigyeléseken alapuló tudományos elvei pedig átkerültek a piarista oktatás elemei közé.
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség. A szerzetesek folyamatosan képezték magukat, figyelték az őket körülvevő világ új felfedezéseit, az eszmei áramlatokat és megpróbálták ezekből a hasznosat átemelni és kellő kritikával illetni a haszontalant. Gyűjteményünkben jól tükröződik, hogy a szerzetesek mennyire próbáltak haladni a korral és a megismert/megismerhető valóság minden részlete érdekelte őket. A láthatatlan, a megfoghatatlan világ is hitükből fakadóan folyamatos tanulásra és reflexióra késztette őket. Katolikus férfi rendként nemcsak a katolicizmus létezett számukra, ahogy diákok mindegyike sem katolikus volt. Érdekelték őket a protestánsok, az orthodoxia, a keleti vallások. Számtalan könyv tanúskodik erről, különböző nyelveken. Ennek egyik ilyen lenyomata a kassai Korán, amihez szükséges néhány bevezető gondolat.
A Korán eredeti nyelve az arab, emiatt a muzulmánok szent nyelvnek tekintik. Vita tárgyát képezte körükben évszázadokkal ezelőtt, hogy szabad-e lefordítani a szent szöveget, ezt az ellentétet azzal oldották fel, hogy megszülettek a kétnyelvű fordítások. Az első európai nyelvre fordított Korán latin nyelven készült el Petrus Venerabilis Cluny-i apát megbízásából, Ketteni Róbert vezetésével Toledó-i Péter, Poitiers-i Péter és Karinthiai Hermann közreműködésével 1143-ban, de első nyomatott kiadása csak 1543-ban történt meg Theodor Bibliander által Bázelben. Ezt a művet sok kritika érte és a nemzeti nyelvekre való átültetés mellett újabb latin fordítások születtek. A harmadik ilyen interpretációt Ludovico Marracci adta ki Padovában 1698-ban. Ezt a szöveget egészítette ki Christian Reineccius 1721-ben, Lipcsében a Korán történetével és az iszlám hitelveivel, hogy keresztény szempontból értékelje és kritizálja Mohamed vallását.
Az első magyar fordítás ez alapján készült el Gedeon György és Buzitai Szeldmayer Imre táblabírók fordításában Kassán 1831-ben. A könyvtárunk ebből őriz két példányt, mindkettő tulajdonását ismerjük a possessorbejegyzés miatt. Az egyik Éder-Szászy László piarista paptanár, a másik pedig a Katolikus Missziók Szerkesztősége volt.
