„A piarista rend százhúsz esztendőn keresztül a legnehezebb viszonyok között végezte Temesvárt a nevelés és tanítás munkáját” – Így összegzett a kötet szerzője, Both Ferenc piarista szerzetes, pedagógus, irodalomtörténész. Rendje 1910-ben állította a temesvári rendház és gimnázium élére. Az igazgatói tisztséget egészen 1924-ig látta el, miközben 1920-tól a piarista rend romániai provinciálisa is volt. Már 1912-ben megírta az akkor új épületbe költöző gimnázium történetét, 1928-tól pedig nekikezdett saját tapasztalatainak megírásához. „Benne éltem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy Temesvár közönsége, ifjúsága, a piarista rend működése, s ezen korszak eseményeinek megörökítése céljából intézetünknek ezt a korszakát legnagyobb részt személyes följegyzéseim, levéltári s egyéb adatok, okmányok alapján megírom, tárgyilagosságra, hűségre, történeti igazságra törekedtem, hogy e könyv, mint a megszállás idejére eső egyik forrásmunka, szolgálatot tehessen a magyar történetírásnak.” – írta. Műve a súlyos időket átélő romániai magyarság és a bánsági főváros, Temesvár iskolaügyi krónikája a temesvári piarista gimnázium szempontjából. Rávilágít Temesvár és a Délvidék kulturális jelentőségére, és a magyar egyházak példátlan összefogására tanulóik érdekében. Nyíltan beszél a Bánság nemzetiségi ellentéteiről, a leventék mozgalmáról, a románosítás egyes állomásairól, a magyar értelmiség hősies ellenállásáról és a piarista rend nehéz helyzetéről. Világosan fogalmaz olyan ügyekben, amelyek a mai helyzetben is tanulságul szolgálhatnak. A kötetben nem csak Both Ferenc kiadatlan visszaemlékezése található, a hanem a temesvári piarista gimnázium történetéről 1912-ben megjelent írásának reprintje, és eddig ismeretlen fényképanyag is.
