Bozók Ferenc két újabb verse az Ezredvég 2009. áprilisi számában

Nyári színek
A lanyha, lomha nyári éjben
miként a szép, szelíd örökmécs,
mi templom éjjelén piroslik,
rubinpiros likőr világít.
Rubinpiros likőr pohárban,
s a krepp-papírfedős pilácsok
lilák meg enyhe rózsaszínek.
Fehér cseréppipára gyújtok,
s a füst, ha leng a barna éjben,
a lampionra fújva szürke,
de kék, ha nem nagyon figyelsz rá.

Kései olvasómhoz (ha lesz)
Reám figyelj, te nyájas olvasó.
Ha még leszek, s miként a konyhasó
eláll, s elér ma itt e vers tehozzád,
ma hadd kopogjon itt e rím be hozzád.
Hisz itt neked ma engem felmutat
e furcsa vers, e tompa hangulat.
Mutatja azt, hogy én is éltem, és
nekem se volt lazább a szenvedés,
s miként reád ma, nyájas olvasó,
reám talált a gúny, a könnyű szó.
Papíron élek itt, ha még vagyok,
folyóiratba rejtezett halott.
De mégis: élni úgy szerettem én,
miként te, kedves olvasóm, szegény.

Ezredvég 19 (2009/4) 50.