Erdélyi Károly: Calasanzi Sz. József a kegyes tanítórend alapítója

Részletek a mű előszavából:

Meg akarom írni azon nagy embernek életrajzát, kit kortársai a nevelő-tanító csodájának.: tekintettek, s kinél hívebben, buzgóbban és hívatottabban egy oktató sem ültette az elhagyatott gyermekek szívébe a keresztény jámborság és a hasznos világi tudományok csiráit.

[...]

Calasanzi szt. József az alsóbbrendű ifjúságnak és as újkori népnevelésnek első apostola. E szóban nincsen semmi nagyzó dicsekvés. Mert ő előtte senkinek sem támadt azon nagyszerű terve, hogy a szegény gyermeksereget és az ifjúságot egész tömegében keresztény szellemben regenerálja s e végett egy szerzetesrendet alapítson. "Mindent megújítani Krisztusban", volt a czélja; "az a győzelem, mely meggyőzi a világot, a mi hitünk", volt szent meggyőződése ; és "megújul ifjúságod, mint a sasé", volt buzgó és rendíthetetlen reménye. Addig nem voltak nyilvános és ingyenes elemi iskolák, míg Calasanzi szt. József meg nem nyitotta Rómában a "kegyes iskolákat", melyekbe azokat a gyermekeket fogadta be.,kik külömben elhagyatva, vadon, neveletlenül nőttek volna föl. Ki akarta emelni
őket abból a méltatlall lelki tudatlanságból, melyben sínylettek, s mely egész életökre megrontotta volna. Ő ismerte a nép valódi lelki szükségleteit s ezek kielégítésére alapította szerzetesrendjét, a Kegyesrendet. Sok, majdnem leküzdhetellen akadályokkal állott szemben. Megtámadta az előítélet, mely a nemesség kiváltságait féltette; az önzés, mely anyagi hasznát veszélyeztetve látta; az állhatatlanság, a korlátoltság, nagyravágyás és rosszlelkűség belső viszályokat támasztottak társulatában, mely ellen kivülről ádáz ellenségek törtek hol simán, mint a kigyók, hol szilaj erőszakkal, mint a fenevadak. A Kegyesrend összedőlt, s egy pillanatra úgy látszott, mintha romjai alá, temetné alapítóját. Ámde Kalazanczius rendületlen hittel és megdicsőülten szállott sírjába, és rendje csakhamar phoenixként teljesztette ki szárnyait, áldást víve sok haza fiainak.