A térképkiállításban ízelítőt mutattunk be a könyvtár gazdag térképgyűjteményéből, térképeink a földrajzi felfedezések korának, az 1500-as évek geográfiai szakkönyveitől és az első nyomtatott térképgyűjteményeitől a 20. század elejének térképeiig mutatták be a térképészet fejlődését.
Az 1500-as években megélénkülő geográfiai érdeklődés az ókori geográfusok műveinek (Ptolemaiosz, Strabón) újrakiadásához vezetett, melyek a baseli Heinrich Petri nyomdájából kerültek ki, számos térképmetszettel illusztrálva. A reneszánsz nagy geográfusai közül Petrus Apianus világegyetemet tárgyaló művét, valamit Sebastian Münster Cosmographia című művét mutattuk be, melyben az általa ismert földrészeket mutatta be. A legnagyobb érdeklődést Jan Huygen van Linschotten indiai és afrikai utazásokról szóló műve kapta, melyben az ott élőket hétköznapi helyzetekben ábrázolták. A 16-17. század nagy térképmetszőinek, Abraham Ortelius, Gerardus Mercator és Willem Blaeu térképeit is kiállítottuk.
Számos Magyarországot ábrázoló régi térképet is igyekeztünk bemutatni: a hazánkról ismert, 2. legkorábbi, Wolfgang Lazius által szerkesztett térkép mellett Görög Demeter, Karacs Ferenc, Lipszky János térképeit mutattuk be, de a Baradla-barlang, a dunai folyamszabályozás térképe is számos érdekességet tartogatott a látogatók számára. Az egyházi térképek közül a Kapisztrán Szent János Ferences Rendtartománynak a rendházak rajzait is bemutató, 19. század eleji térképét és az esztergomi érsekség korai térképeit állítottuk ki. A térképkiállítást az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének tanárai is megtekintették.
