Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
Milyen „eredeti bűnben” szenvedett a Kegyes Iskolák egyesülése az Isten Anyja Kongregációval, és miért váltak szét egymástól? Hogyan jutott a San Pantaleo anyaház a piarista rend birtokába? Miért került sor a Kegyes Iskolák Rendjének lefokozására? Minek volt köszönhető Kalazanci József szenttéavatása?
Ilyesféle kérdésekre adnak választ Sántha György (1917–1975) piarista tanulmányai. Munkásságát, Rómában végzett rendtörténeti kutatómunkáját Magyarországon kevesen ismerték. Művei eddig csak latinul, olaszul és spanyolul jelentek meg. A kevesek közé tartozott Albert István (1907–1991), aki római tartózkodása alatt, 1980–1985 között sorban lefordította rendtársa írásait. „Tudván azt, hogy latinul kevesen szánják rá magukat azok elolvasására”, ezzel akart „némi segítséget nyújtani azoknak, akiket érdekel rendünk története”.
