A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A rendház alapításaAz első piaristák 1717. október 28-án érkeztek Pestre és november 7-én már meg is kezdték a tanítást. Az első évben az iskola egy kisebb házban működött a belvárosi templom mellett, majd a városi tanács megvásárolta számukra a jezsuiták számára készült, ám használatba nem vett dunaparti iskolaépületet (a későbbi színházi rondella mellett). A piaristák itt is is hamarosan nekikezdtek könyvtáruk összegyűjtésének. Első köteteiket – két prédikációgyűjteményt – rögtön a megérkezésük utáni első napokban vásárolták a városi plébánostól, akinek templomi szónokként kisegítői lettek. |
(Budapest, Piarista Központi Könyvtár) |
A könyvtár nagyobb arányú fejlesztése azonban úgy látszik, hogy csak az 1740-es évektől indult meg, miután 1743-ban megnyílt a filozófiai tanfolyam is. Nemcsényi Adolf provinciális egy 1750-ben kelt elszámolása szerint például 50 forintot adott „pro libris domus Pesthiensis”, 1755-ben pedig Cörver Jánosnak, a rendtartomány akkori prokurátorának egyik tanítványa, Jean Poton párizsi pap tett 4000 forintos alapítványt a könyvtár számára (amelynek kamatait azonban csak 1791-től, az alapító halála után lehetett fölhasználni). A fölajánlás nyilván kapcsolatban lehetett azzal, hogy Cörver, aki 1757-1760 között tartományfőnök, majd 1766-ig pesti házfőnök volt, egy tartományi studium generale-t szeretett volna kialakítani a pesti rendházban. Ez az intézmény – valószínűleg anyagi okok miatt – nem valósult meg, de Cörver összegyűjtötte az ide szánt könyvek egy részét, amelyeket „Bibliot[heca] Domus Studior[um] Gener[alium] Prov[inciae] Hung[ariae] Cler[icorum] Reg[ularium] Paup[erum] Matris D[ei] Schol[arum] Piar[um]” föliratú szuperexlibris-szel láttak el. Jelenleg a superexlibrisek alapján 263 ilyen kötetet ismerünk. Köztük vannak Cörver saját könyvei is, amelyekről 1756-ban külön kötetben betűrendes katalógus is készült.
Cörver gyűjteményénél is nagyobb volt azonban az a 728 szerző 1460 kötetéből álló könyvtár, amelyet az 1773-ban elhunyt Bajtay Antal (1755-1756 között tartományfőnök, majd II. József nevelője és 1760-tól erdélyi püspök) hagyott végrendeletileg a rendtartományra és amelyről a tartományfőnök úgy döntött, hogy a pesti rendházba kerüljön. A következő évtizedekben a könyvtár újabb jelentős könyvhagyatékokkal gyarapodott főként Conradi Norberttől, Valero Jakabtól, Pállya Istvántól, Horányi Elektől, és Révai Miklóstól. Utóbbi ugyan halálakor már nem volt a rend tagja, de 1807-ben tett végrendeletében könyveit mégis a pesti rendházra hagyta, csakúgy, mint néhány évvel később egy Szencen végzett geometra, Klohammer János.
A XIX. század elején a könyvtárat egy háromablakos teremben őrizték. Kölcsönzőkönyve 1781-ből ismert, első katalógusa pedig 1811-ből. Az 1780-as évektől a könyvtárosnak – az egyik tanárnak – már kisegítője is volt, 1805-től pedig változó beosztásban évente 4-6 piarista tanár is feladatul kapta, hogy iskolai munkája mellett a könyvtár prefektusának is segítségére legyen. A XIX. század első felében a nyitrai és váci rendi főiskolák, illetve a budai és más rendházak is kaptak könyveket a pesti könyvtárból.
Ekkortájt azonban a pesti rendházban további könyvtárak is keletkeztek. Egyrészt létrejött az iskola tanári könyvtára, amelynek állományában a XIX. század végén már ősnyomtatványok, régi magyar nyomtatványok és kéziratok is voltak. Még ennél is jelentősebb könyvtári gyűjtemény volt azonban a rendtartomány könyvtára, a „Bibliotheca Provinciae”. A XIX. század elejétől ide kerültek például az elhunyt provinciálisok könyvei és néhány más jelentős hagyaték is. 1870-ben a „Bibliotheca Provinciae”-ból hozták létre a rendi tanárjelöltek és a vidéki rendtagok használatára a Központi Könyvtárat, amely szintén főként hagyatékokból gyarapodott. A XX. század elején a rendházi könyvtár kettő, a központi könyvtár pedig egy termet foglalt el egymás mellett a rendház földszintjén. 1916-ban, az új budapesti rendház fölépültével a két könyvtárat egyesítették, sőt 1974-ben a tanári könyvtárat is fölszámolták és annak anyagát is a rendtartomány Központi Könyvtárába olvasztották be.
1953-ban a rend Duna-parti épületét államosították, helyette a piaristák a Sacré Coeur nővérek „Sophianum” intézetének épületét kapták meg a Mikszáth téren, ahol a könyvtár rendezését teljesen újra kellett kezdeni. Könyvállománya továbbra is elsősorban hagyatékok útján gyarapodott. A piarista rend 2011-ben költözhetett vissza a Duna-parti épületbe. A Könyvtár is itt kapott új elhelyezést.
Forrás: Takáts Sándor, A főváros alapította budapesti piarista collegium története, Bp., 1895. Hegyi Ferenc, Klohammer János 18-19. századi geometra-hidraula könyvtára, in Magyar Könyvszemle, 1980, 60-69.
