A pesti rendház könyvtára (1717-) és a rendtartományi központi könyvtár

A pesti rendház könyvtára (1717-)
és a rendtartományi központi könyvtár
 

A könyvtár és a filozófiai tanfolyam

A könyvtár nagyobb arányú fejlesztése azonban úgy látszik, hogy csak az 1740-es évektől indult meg, miután 1743-ban megnyílt a filozófiai tanfolyam is. Nemcsényi Adolf provinciális egy 1750-ben kelt elszámolása szerint például 50 forintot adott „pro libris domus Pesthiensis”, 1755-ben pedig Cörver Jánosnak, a rendtartomány akkori prokurátorának egyik tanítványa, Jean Poton párizsi pap tett  4000 forintos alapítványt a könyvtár számára (amelynek kamatait azonban csak 1791-től, az alapító halála után lehetett fölhasználni). A fölajánlás nyilván kapcsolatban lehetett azzal, hogy Cörver, aki 1757-1760 között tartományfőnök, majd 1766-ig pesti házfőnök volt, egy tartományi studium generale-t szeretett volna kialakítani a pesti rendházban. Ez az intézmény – valószínűleg anyagi okok miatt – nem valósult meg, de Cörver összegyűjtötte az ide szánt könyvek egy részét, amelyeket „Bibliot[heca] Domus Studior[um] Gener[alium] Prov[inciae] Hung[ariae] Cler[icorum] Reg[ularium] Paup[erum] Matris D[ei] Schol[arum] Piar[um]” föliratú szuperexlibris-szel láttak el. Jelenleg a superexlibrisek alapján 263 ilyen kötetet ismerünk. Köztük vannak Cörver saját könyvei is, amelyekről 1756-ban külön kötetben betűrendes katalógus is készült.

Jelentősebb könyvhagyatékok

Cörver gyűjteményénél is nagyobb volt azonban az a 728 szerző 1460 kötetéből álló könyvtár, amelyet az 1773-ban elhunyt Bajtay Antal (1755-1756 között tartományfőnök, majd II. József nevelője és 1760-tól erdélyi püspök) hagyott végrendeletileg a rendtartományra és amelyről a tartományfőnök úgy döntött, hogy a pesti rendházba kerüljön. A következő évtizedekben a könyvtár újabb jelentős könyvhagyatékokkal gyarapodott főként Conradi Norberttől, Valero Jakabtól, Pállya Istvántól, Horányi Elektől, és Révai Miklóstól. Utóbbi ugyan halálakor már nem volt a rend tagja, de 1807-ben tett végrendeletében könyveit mégis a pesti rendházra hagyta, csakúgy, mint néhány évvel később egy Szencen végzett geometra, Klohammer János.

Katalógusok és könyvtárosok

A XIX. század elején a könyvtárat egy háromablakos teremben őrizték. Kölcsönzőkönyve 1781-ből ismert, első katalógusa pedig 1811-ből. Az 1780-as évektől a könyvtárosnak – az egyik tanárnak – már kisegítője is volt, 1805-től pedig változó beosztásban évente 4-6 piarista tanár is feladatul kapta, hogy iskolai munkája mellett a könyvtár prefektusának is segítségére legyen. A XIX. század első felében a nyitrai és váci rendi főiskolák, illetve a budai és más rendházak is kaptak könyveket a pesti könyvtárból.

A "Bibliotheca Provinciae" és az iskolai könyvtár

Ekkortájt azonban a pesti rendházban további könyvtárak is keletkeztek. Egyrészt létrejött az iskola tanári könyvtára, amelynek állományában a XIX. század végén már ősnyomtatványok, régi magyar nyomtatványok és kéziratok is voltak. Még ennél is jelentősebb könyvtári gyűjtemény volt azonban a rendtartomány könyvtára, a „Bibliotheca Provinciae”. A XIX. század elejétől ide kerültek például az elhunyt provinciálisok könyvei és néhány más jelentős hagyaték is. 1870-ben a „Bibliotheca Provinciae”-ból hozták létre a rendi tanárjelöltek és a vidéki rendtagok használatára a Központi Könyvtárat, amely szintén főként hagyatékokból gyarapodott. A XX. század elején a rendházi könyvtár kettő, a központi könyvtár pedig egy termet foglalt el egymás mellett a rendház földszintjén. 1916-ban, az új budapesti rendház fölépültével a két könyvtárat egyesítették, sőt 1974-ben a tanári könyvtárat is fölszámolták és annak anyagát is a rendtartomány Központi Könyvtárába olvasztották be.

A könyvtár sorsa a 20. században

1953-ban a rend Duna-parti épületét államosították, helyette a piaristák a Sacré Coeur nővérek „Sophianum” intézetének épületét kapták meg a Mikszáth téren, ahol a könyvtár rendezését teljesen újra kellett kezdeni. Könyvállománya továbbra is elsősorban hagyatékok útján gyarapodott. A piarista rend 2011-ben költözhetett vissza a Duna-parti épületbe. A Könyvtár is itt kapott új elhelyezést. 

Forrás: Takáts Sándor, A főváros alapította budapesti piarista collegium története, Bp., 1895. Hegyi Ferenc, Klohammer János 18-19. századi geometra-hidraula könyvtára, in Magyar Könyvszemle, 1980, 60-69.