A podolini rendház könyvtára (1642-1922)

A piaristák megtelepülése

 A Poprád folyó partján fekvő szepességi kisváros, Podolin különleges helyzeténél fogva fontos szerepet töltött be a piarista rend közép-európai történetében. A város ugyanis azon a területen feküdt, amelyet 1412-ben Zsigmond magyar király elzálogosított Lengyelországnak, tehát a XVII. században közigazgatásilag Lengyelországhoz, de egyházkormányzatilag Magyarországhoz tartozott. 


A podolini piarista templom.

Holl Béla fényképe, 1980-1990 körül.

Kettős helyzetének köszönhette, hogy az 1642 őszén itt alapított piarista rendház kiindulópont lehetett mind a lengyelországi, mind a magyarországi piarista rendtartomány létrejöttében.  A rendház annak köszönhette alapítását , hogy 1642 nyarán protestáns svéd csapatok törtek be Morvországba, akik a piaristákat is menekülésre késztették. A menekülők egy része Varsóban, másik részük pedig – köztük a novíciátus – Stanisław Lubomiski krakkói palatinus hívására, annak szepességi birtokán, Podolinban telepedett le. 

A könyvek beszerzése

 A piaristák kezdetben a podolini várban kaptak néhány szobát, majd 1648-ra költözhettek be újonnan épült rendházukba. Könyvekről azonban azonban már az épület elkészülte előtt is gondoskodtak, abból 800 talléros évjáradékból, amelyet az alapító Lubomiski biztosított tizenhat piarista eltartására. Az 1646 és 1658. közötti évekből ugyanis 103 ilyen és ehhez hasonló bejegyzést ismerünk: „Ex libris proprijs expensis Domus Podolinii emptis 1646” (A podolini rendház saját költségen vett könyveiből). A könyveket – amennyire a bejegyzésekből kiderül – többnyire a közeli Késmárkon vagy más szepességi városokban, illetve Krakkóban vásárolták. (Ld. a könyvérdekességeknél.) Egy részük használt könyv volt – köztük egykori szepességi polgárok könyvei; más részüket újonnan vették – például Antwerpenből, Leydenből és Kölnből származó jezsuita kiadványokat. 

A könyvtár sajátosságai

 A könyvek összetétele a piaristák tevékenységét és kulturális érdeklődését tükrözte. Fontos helyet foglaltak el például a podolini könyvtárban a hitvédelmi művek, mivel Lubomirski a tanítás mellett a piaristákat főként a Szepesség evangélikus lakosságának a katolikus egyházba való visszavezetésére hívta oda. Voltak azután a könyvtárban lelki olvasmányok a novíciusok számára, mint például Cesare Franciotti olasz nyelvű evangéliumi elmélkedései, amelyekből a magiszter, Giovanni Domenico Franco rendszeresen tartott fölolvasásokat. A többégükben cseh vagy német anyanyelvű novíciusok ugyan nem tudtak olaszul, tehát Francónak az olvasott szöveghez latinul is magyarázatokat kellett fűznie, de egy szemtanú szerint olyan átéléssel olvasott, hogy az a novíciusokat még akkor is áhítatra hangolta, ha nem is értettek mindent. A könyvtár legjelentősebb részét azonban az iskolai munkához szükséges könyvek tették ki, méghozzá nem tankönyvek, hanem inkább a tanított tárgyakkal foglalkozó tudós művek, köztük retorikai, poétikai és a levélírás mesterségét tárgyaló könyvek, történeti munkák, latin verseskötetek, színjátékok. Utóbbiak valószínűleg iskolai előadások alapanyagául is szolgálhattak, mivel 1657-ben Onophrio Conti lengyel provinciális a rendház vizitációjakor előírta, hogy „ezentúl ezentúl ne rendezzenek komédiákat, előadásokat hanem inkább iskolai jeleneteket vagy akadémiákat a tanulók értelmének gyakorlására”. Jelentős volt a könyvtárban a görög művek száma, mivel a rendi vezetés ismételten szorgalmazta ennek a nyelvnek a tanítását. Ritkák voltak viszont a természettudományos, matematikát, fizikát vagy asztrológiát tárgyaló kiadványok. 

A könyvtár elhelyezése

 Az 1690-es években a podolini könyvtár már több mint 1600 kötetet számlált, a rendház délkeleti, bástyaszerű, hatablakos sarokszobájában, nyolc állványon, a könyvkötéshez szükséges eszközökkel együtt. Katalógus is tartozott hozzá, ez azonban jelenleg nem ismert, csupán az az 1696-ben készült, Rómába küldött jegyzék, amely 31 szakra bontva 1619 műről számolt be. Az említett bástyaszoba több mint majdnem 300 évig szolgált könyvtárhelyiségül. A XX. század elején 10000 kötetet őriztek benne, amelyek azután is ott maradtak, hogy 1922-ben a magyar piaristák kénytelenek voltak elhagyni Podolint. Az egyházmegyei kezelésben álló épületből a könyvtárat az 1950-es években Pozsonyba szállították, majd onnét 1975-ben a megmaradt közel 7000 kötet a Matica Slovenská túrócszentmártoni könyvtárába került. Az 1990-es évektől a gyűjtemény a szlovák piaristák tulajdonába jutott, akik Nyitrán őrzik.

 

Irodalom: Szádeczky Lajos, Podolini történeti emlékek, in Századok, 43(1909), 943-946. Holl Béla, Adatok David Chytraeus magyarországi vontakozásairól, in Acta Historiae Litterarum Hungaricarum (Acta Universitatis Szegediensis), 18(1981), 55-63 (kny. mint Irodalomtörténeti dolgozatok, 141). Uő, A podolini piaristák első könyvvásárlásai 1646–1658, in Piaristák Magyarországon 1642-1992, szerk. Uő, Bp., 1992, 58-89.