A magyar piarista pedagógia kis tükre

A 2. Nemzetközi Piarista Nevelési Kongresszus (Coedupia 2025) adta az apropóját, hogy a hazai piarista tanárok pedagógiai gondolatait gyűjtsük össze egy kötetbe. A kötet a piarista nevelés magyarországi történetének szellemi lenyomata, azt mutatja be, hogyan formálódott a keresztény értékrendre épülő tanári hivatás hazánkban. A könyv nem egyszerű tanulmánygyűjtemény, hanem tanúságtételek sora is: a piarista szerzetestanárok a kalazanciusi örökséget saját életükön és hivatásukon keresztül jelenítették és jelenítik meg.

Tartalom:

• Cörver János (1715–1772): A keresztény társadalom megújulása
• Deményi (Damiani) László (1711–1761): A színjáték hasznáról
• Dugonics András (1740–1818): A tudákosság tanulásának módjáról
• Schütz Antal (1880–1953): A jelenkori ethikai nevelés követelései
• Öveges József (1895–1979): Fejezetek egy tanári noteszből
• Török Jenő (1908–1983): A vonat tovább megy
• Sík Sándor (1889–1963): Tedeum, 1948
• Kovács Mihály (1916–2006): „Nem vonakodom a munkától”
• Jelenits István (1932–2024): Csak a tenger
• Fórián-Szabó Zoltán (1941–2015): Viharzóna
• Farkas István (*1949): A keresztény pedagógus tükre
• Holczer József (*1947): A kezdő pedagógus imája
• Görbe László (*1947): A küldetés a miénk, a többi az Istené
• Guba András (*1963): Mit ér a nevem?
• Urbán József (*1964): Az iskola: az emberré válás tanulásának helye
• Zsódi Viktor (*1981): Jó iskola, jó tanítók, jó szerzetesek