Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997
Ismertető
Léh István (1890-1983) piarista több mint ötven évig volt a novíciusok elöljárója Vácon és Budapesten, és emellett évtizedekig dolgozott a magyar piaristák történeti névtárának összeállításán. A rendtartomány levéltárából (familiákból, rullákból, suffragiumokból) gyűjtött adatokat öt darab, fióknyi dobozt megtöltő cédulakatalógusban rögzítette. Gyűjteményéből 1990-ben számítógépes adatbázis, 1998-ban pedig nyomtatott kötet készült, amely a Magyarországon valaha élt piarista szerzetesek legfontosabb életrazi adatait (születés, szerzetesi fogadalmak, halálozás, működésük évenkénti bontásban) taralmazza a kezdetektől napjainkig.
A kötet mutatóiból az egyes piaristák kikereshetők szerzetesi nevük (a 18. század közepéig kizárólag ezt használták), a rendbe belépési idejük és rendtartományuk szerint szerint is. (Az első magyarországi piaristák ugyanis a lengyel és német provinciákból érkeztek, a 20. század politikai változásai nyomán pedig sokan az új, szlovákiai és a a romániai rendtartományok tagjai lettek.) A kötet függelékében megtalálható a rendtartomány Balanyi György által írt rövid, latin nyelvű története, a rendházak, provinciálisok, piarista püspökök és akadémikusok jegyzéke.
Az elektronikus kiadás számára a kötetet 2020-ban a szerkesztő újratördelte, így az formájában kevéssé eltér az eredeti, nyomtatott kiadástól. Ugyanakkor javította a sajtóhibákat, az alfabetikus besorolási hibákat, és pótolt egyes nyilvánvaló hiányokat is.
