A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Dr. Mathia Károly (1902–1961) a kőszegi katonaiskola és a Ludovika Akadémia magyar és laton szakos tanárja volt, de emellett életét végigkísérte a zene szeretete és maga szintű művelése. Kodály Zoltán tanítványa volt a Zeneakadémián, majd munkatársa a Népzenekutató Csoportban. Végigkísérte életét a piarista rend iránti tisztelet is. Nagykanizsai piarista diákként és cserkészként indult, majd kényszerű katonai nyugdíjazása után a budapesti gimnázium tanára és az öregdiákokból alakult Kalazancius Kórus orgonistája lett. Egyházi és világi kórusműveinek közreadásával a szerkesztők egyrészt azt akarták elérni, hogy művei továbbra is fölhangozhassanak, másrészt hogy köszönetet mondjanak „annak a jeles férfinak, aki példamutató jellemével, alkotó gazdagságával annyi kortársának és utódainak hagyott maradandó emléket.”