December 19. – Örkény István: Karácsonyi biztató

Örkény István 1922-tól tanult a budapesti piarista gimnáziumban, itt is érettségizett 1930-ban. 

Küszöbön az ünnep, s a hazai közönség, mely közmondásosan igényes és művelt, a könyvesek kirakata előtt tűnődik. Minden viharon át hű marad a könyv. Örömünk szaporítja, gondunk-bajunk megosztja. Elkísér a betegségbe, szerelmi bánatra langyos balzsam. Használ öregség ellen – s ezt kevesen tudják –, némiképpen pótolni tudja a pénzt. Hívebb a barátnál, az ellenségnél, az állat- és növényvilágnál; csak a tárgyak tudnak oly hívek lenni, mint a könyv. Élethossziglan van mondanivalója, velünk marad halálunk órájáig… Még azon túl is. Testedet már régen iszappá oldották a föld nedvei, mikor valaki előveszi a könyvedet. „Nézd, milyen szép! Ezt ő vette, szegény!” Ez az a könyv, amit most készülsz megvenni. A könyvedet nézi, de a könnyein keresztül a te képedet idézi, karácsonyi olvasó.