December 25. - Jelenits István Sch.P.: Karácsonyi leoninusok

Barmok romlatag ágyán, Jessze ígéretes ágán
   Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
Barmok romlatag almán, kisfia fekszik a szalmán,
   Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
Künn viharok furulyáznak, tépik a pusztai fákat.
   S lám, elnyugszik a szél benne, az akol küszöbén.
Játszik a gyermek, a karja kicsúszott, nincs betakarva,
   Mária nézi: nevet – „Fúj az ökör meleget!”
Fúj az ökör… s ugye, jó lesz? – fürge tüzet vete József:
   Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.
Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre
   Fény fut. Koppan a kő: „Pásztorok, gyertek elő!”
Vének s ifju legények, jönnek, az ajkukon ének.
   Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
Néz az ökör: „Soha ilyet!”, a csacsi nagy füle billeg.
   Mind forróbb, tüzesebb, Mária könnye pereg.
Anyja ölében a gyermek, tapsol a mennyei herceg:
   Kedv, öröm, isteni tett - Krisztus megszületett!

Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,
   Új ág, égi virág, újul a régi világ.
(https://www.youtube.com/watch?v=Uhfgn-OKlfA)