December 27. - Pintér Kálmán Sch.P.: Egy kis gyermeknek - Karácsonkor

Amiről oly szépet, oly sokat álmodtál:
Nézd, a karácsonfa most igazán ott áll.
Ugy-e, hogy örül most az a te kis szíved?
Lásd az égi gyermek nagyon szeret téged.

Kedves, jó fiú vagy, mért is ne szeretne?
Lelked olyan, mint a csillogó hó pelyhe.
Azért jött el most is, mint a “másik” télen,
Hogy arról a sok szép mindenről beszéljen.

Hallod a kis csengő bűvös bájos hangját,
Látod a sok gyertya reszkető világát?
- Mért nem vagyok én ott, hogy örülnék véled,
S összecsókolhatnám mosolygó kis képed….

Jobb, ne lássam ujra szende boldogságod,
Mely vissza varázsolt szivembe sok álmot ;
Mert az a köny most is ott ülne pillámon
S bús emlékké válna pillanatnyí álmom.

Mikor jó mamádtól karomba siettél
S szemed jobban fénylett a sok gyertyafénynél,
Észrevetted azt az elrejthetetlen könyet - 
Nem mondtam, miért van, hisz’ úgy sem érthetted.

Pedig mi okozta? - a te boldogságod:
Gondolatom a szép gyermekkorba szállott,
Mikor ott állt fényben a szép karácsonfa,
De hiányzott hozzá - édes anyám csókja.

Ezért volt az a köny ; nem értetted volna,
Nem tudod te, mi az, ne is tudd meg soha ; 
Mig gyermek-álmaid boldog honba járnak,
Örülj ártatlanul szép karácson fádnak!