December 30. - Lénárd Ödön Sch.P.: Harmadik mise

Az Asszony már söpör, a Férfi tüzet csinált, 
szárad fölötte pár ruhadarab, 
s a jászolban az újszülött Csecsemő 
gőgicsél egy takaró alatt.

Szerszám után néz és indul az Ács lassan 
a gazda csűrjét igazítani, 
ki őket a rozzant istállóból 
tegnap este nem hajtotta ki.

Az Asszony pedig töpreng magában, 
hogy estebédre mit kellene főzni? 
Valami oly hamar -könnyű dolgot, 
s főleg, ami semmiből jő ki.

Pár ágat, gallyat térdén tör a tűzre; 
csorog kinn az ónos téli zápor; 
s a jászol mellett leborul szótlanul, 
csakúgy, mint máskor.

***

Hétrét görnyedek, s motollál a seprűm: 
egy cirokcsomó – tán nyele is volt egyszer, 
a szétszórt szalmát mint egy istállóban 
összeszedi mégis minden reggel.

Majd csöndes szívemet Hozzá emelve, 
leülök az orsózó mellé, 
s a fonál karikázik fürgén 
napom országútján az este felé.

Délután, ha csövem átmelegszik, 
törülközőm felette szárad, 
s ajkam is lobogtatja már 
nehány nedves -friss új strófámat.

Most osztják az estéli levest: 
répát tart még minden pincegádor – 
s én számlálgatom egy elmúlt nap orsóit, 
csak úgy, mint máskor.

***

Szerszám után néz és indul az ács lassan, 
a gyári csűrt kell igazítani, 
bár ezt a munkát a délutánjára 
a művezető úgy módolta ki.

Pedig ezt már csak éhommal végzi, 
mert estebédre várja a Kenyér, 
noha így oda is csupán overállban 
a kezdetre majd éppen hogy beér.

Haza együtt mennek az asszonnyal, 
gyár után az is csak most söpör ki, 
főznek valami hamar-könnyű dolgot, 
s főleg, ami kevésből jő ki.

S elüldögélnek majd a fácska mellett, 
a kicsi szusszant a bölcsőjében párszor, 
és csobog bennük a tiszta egyszerűség, 
csakúgy, mint máskor.

***

Cseréptányér felett jászlára néz a Férfi, 
megáll a kanál az overállos kézben, 
s én elmerengek a répaleves fölött: 
mennyire más minden, mint más hétfőestéken!