Katona Dienes SchP, a piarista növénynemesítő

1874. június 9-én, 150 éve halt meg Katona Dienes SchP. Az alábbiakban a polihisztor Katona életművére emlékezünk kiadott munkái révén.

1782-ben született a Pozsony megyei Dercsikán (ma Jurová, Szlovákia) Katona Mihály néven. 1802-ben lépett a piarista rendbe, 1805. szeptember 8-án tett örökfogadalmat, a piaristáknál vette fel a Dienes nevet. 1843-ig a rend több iskolájában (Tatán, Szegeden, Kolozsvárott, Léván, Vácott, Nagykárolyban) tanított. 1828–1829-ben Léván, 1834-ben Nagykárolyban, 1838–1841-ben Kecsekeméten, 1842–1843-ban Szegeden volt igazgató. Szegeden és Kolozsvárott történelmet tanított, vizsgatételei, vizsgatémakörei rövid nyomtatvány formájában több évből is fennmaradtak, az akkori szokásoknak megfelelően latin nyelven, de Katona önéletírásából ismeretes, hogy előadásait magyarul tartotta, és a vizsgázó diákok is felelhettek magyarul. Több alkalmi költeményt is írt, a szegedi gimnázium fennállásának 100 éves évfordulójára írt művében így fogalmazott: „Im’ a szerentsés városk Attyai’/ S népek vezérlő Böltsei érdeme” /Melly a Közönségnek javára / Gyenge kori neveléssel űgyel. / Ezzel fesűl ki a született erő, / És a jeles szív nagyra emelkedik; / Itt válik el, hogy ésszel élj, vagy /Indulatod szele el sodorjon!”  

Élete egyik főművének tekintette az Első magyar király Ázsiában címmel megjelent, 24 énekből álló eposzát, melyben – ahogy ő fogalmaz – „Iparkodtam azt a nagy embert [Magyar vezért] nemzetem eleibe jelleme méltóságában feltüntetni, hogy hazánkat, mint az ő szerzeményét szeressük, becsüljük, föntartásáról gondoskodjunk.” A 19. század elején népszerű műfaj a század második felében már nem tartott érdeklődésre számot, így csak halála után jelent meg a teljes kiadás.

​

A pesti egyetemen Dugonics Andrástól tanult matematikát, A hegyes szeglet meghármazása (Trisectio anguli acuti. Szeged, 1843.; Pest, 1852.) című matematikai tanulmányával többször pályázott vezető európai egyetemek ösztöndíjára is.

Élete második felében botanikai tevékenység felé fordult, növénynemesítéssel foglalkozott. Szorgalmazta a távoli eredetű haszonnövények hazai termesztését: amerikai indigó, amerikai szőlő, batáta, dohány, kávé, brazil dinnye, cukornád, kenyérfa, japáni kukorica, gyapot, csokoládé meghonosításán munkálkodott. 

Az 1830-as években, kecskeméti tartózkodása alatt jelentek meg első cikkei a témában a mezőgazdasági szaklapokban (Magyar Gazda, Természetbarát, Falusi Gazda, Kertészgazda stb.), de gazdasági műveinek legnagyobb részét, nyugdíjazása után sátoraljaújhelyi tartózkodása idején írta. A Kegyeletes életrajzokban ezt olvashatjuk: „a reggeleket legszívesebben az újhelyi rendház terjedelmes kertjében, annak egy kis magányos területén, az ún. «názáreti kertben» szerette eltölteni; mellette egy be nem fejezett épületrész, a kertészotthon volt az ő Betleheme. Néha az órákból egy fél délelőtt lett, hiszen ez a birodalom volt az ő édenkertje, termesztményei lerakata: az amerikai indigó, a kávéfa, az amerikai szőlő, a bátát gyümölcs, a brazíliai dinnye és a cukornád. Mellettük sok gondot fordított sárgadinnyéire, kiváló nagyságú őszibarackjaira, nagyszemű fürtös ribiszkéjére, melyet valóságos fává fejlesztett.” Több külföldi botanikussal levelezett, de leginkább Xantus János segítette különféle virágmagokkal, csemetékkel és tanácsaival Katona törekvéseit. Nagyon foglalkoztatta az a probléma, hogy a külföldről származó, ezért nagyon drága indigót, mely hazai növénnyel lehetne helyettesíteni. Több növényt is megvizsgált, 1838-ban a Tudományos Gyűjteményben megjelent cikkében a festő csüllenget ajálotta. 

„E' fűnek magvaiból már sokfelé juttattam, de tsak keveset; mert számos Tsüllengimet a' bal esetek már kétszer majd mind elpusztították. Mihelyest ebbeli iparom sükerülend, a' kivánók között bővebben osztandok. Addig az ország szerte vadon nevelkedő Tsüllengeket ajánlom azoknak, a' kik az előítéletek legyőzésére, és a' közjó pártolására a' következő emberiségnek új nyomdokokat jegyezni, mellyeket kövessen, könnyen indúlnak.” Több könyvet is írt a tárgykörben (Honi indigó. Föltalálta gyártása szereit és az indiaival egyenlőségét festett remekekkel, és festő mesterek pecsétes bizonyítványaival megerősíti..." Pest, 1839., Honi indigogyártás haladása. Szeged, 1841), az 1866-ban kiadott Európai Indigo netovábbja című könyve nagy siker lett. Az indigó gyártására alapított Társaságnak közel 500 tagja lett, buzdítására Gindly Rudolf indigógyár felállítását tervezte Tolna megyei birtokán. Nagy bizalmat táplált a hazai dinnyetermesztés iránt, azt javasolta, hogy a görögdinnyét a homokos földeken, Szeged környékén termesszék (Gyümölcsfák nemesítése irtogatással és dinnyészet. Pest, 1853; A dinnyészet. Pest, 1860.). Egy másik munkájában a tea termesztésének lehetőségeivel foglalkozott (Értekezések a szelíd gesztenyefáról, a borok királyáról, a magyar theáról és indigóról. Sárospatak, 1850.). A kávé fogyasztása a 17. századtól terjedt el hazánkban, a kávébab hazai termesztésének lehetőségeit vizsgálta egyik munkájában. A „kávéfa” szerinte sikerrel termeszthető Magyarországon 6-14 fokos üvegházakban (A kávéfának tökélyes megismertetése. Sátoraljaújhely, 1868.).

Katona Dienes SchP 1874-ben, 91 évesen sokoldalú, szerteágazó életpályával a háta mögött halt meg. Az 1840-es évektől vezette önéletrajzát, éles megfigyeléseivel reflektált kora eseményeire. Mindmáig kiadatlan önéletrajza számos adalékul szolgálhat nemcsak szerteágazó életpályájához, de a 19. századi mindennapok megértésehez is.