Piarista öregdiákok részvétele az 1848/1849-es eseményekben

„Talán nem is tudják az urak, hogy én is növendékük voltam, s hogy tudományomat, s hazafiúi érzésemet önök, ha nem is egész kiterjedéssel, de legalább első magvait és talpkövét vetették és csepegtették belém: azért is e hasznos szerzet iránt hálás érzéssel lenni meg nem szűnök. – mondta Kossuth Lajos, a sátoraljaújhelyi piaristák neveltje 1848. október 23-án, Magyaróváron tett látogatásakor.[1] A forradalom és szabadságharc eseményeiben vezérszerepet vállalók közül többen is a piarista iskolák padjait koptatták, az alábbiakban rájuk hívjuk fel a figyelmet. A pesti, a szegedi, a kecskeméti, a trencséni, a temesvári, a kanizsai és a nagykárolyi iskola  is büszkélkedhet 1848/49-es öregdiákkal.  ​

A reformkori Magyarországon az iskoláztatást a II. Ratio Educationis (1806) határozta meg. A gimnázium négy grammatikai osztályában hittant, magyar és latin nyelvet, Magyarország történelmét, földrajzot, valamint számtant tanultak a kisgimnazisták. Majd ezt követte két tanév „humanitás”, ahol az eddigiek mellett új tantárgyként megjelent természetrajz (állatvilág és embertan), a logika, a retorika, melynek keretében latin klasszikus szerzők műveinek tanulmányozásával, görög régiségekkel, mitológiával s „irálygyakorlatokkal" foglalkoztak. Szegeden, Pesten, Vácott és Nagykárolyban ezt követően lehetett beiratkozni a kétéves filozófiai képzésre.  A diákok tanulmányi előmenetéléről nyomtatott érdemsorok tájékoztatnak. Az második Ratio Educationis szerint „a tanárok a tanév kezdetén tanulóikról jegyzeteket készítenek, amelybe később pontosan feljegyzik, hogy ki-ki az egyes hónapban milyen előrehaladást tett, és tanulótársai között milyen helyet érdemelt ki. Mindegyik tanuló számára az előrehaladást lehet különlegesen kiváló, vagy jó, vagy közepes, vagy rossz; ennek alapján megfelelő csoportokat kell alakítani, és ezek egyikébe érdeme szerint sorolandó be mindenki. Akinek előrehaladása igen jeles és dicséretre méltó, azokat kiváló vagy kitűnő jeggyel (eminens) különböztetik meg, a jók az első csoportban kapnak helyet, a közepeseket a másodikba sorolják, a harmadikba jutnak a rosszak. (…) Ugyanilyen módon kell lebonyolítani az erkölcsi magatartás értékelését is.”[2] Ezután az egy csoportba kerülő diákokat rangsorolták. A különböző tantárgyak eredményeit összevontan értékelték, vagyis a félév végi márciusi, illetve az tanév végi augusztusi vizsgák alkalmával kaptak egy-egy érdemjegyet a tanulók. Külön osztályzatot csak magyar nyelvből, hittanból és magaviseletből kaptak. Ahogy az alábbiakban látni fogjuk, a forradalmi hősök többsége az eminens diákok közé tartoztak.

A márciusi eseményekben vezérszerepet játszó Petőfi Sándor mozgalmas élete számos településhez, intézményhez köti. Petrovics Sándort, ahogy akkoriban még hívták, apja 1833-ban hozta Pestre, és elsőként az evangélikus iskolába íratta. Az 1834/35. tanévben az első grammatikai osztályt végezte a piaristáknál. Nem volt olyan jó tanuló, csak az első rendűek között szerepel a neve. Leginkább a magyar nyelvben volt jó, illetve osztálytársai közül ő írt és rajzolt a legszebben.

 A március 15-i események emblematikus alakja Petőfi Sándor mellett Vasvári Pál (1826-1849). Részt vett a 12 pont megalkotásában, ő üdvözölte a Batthyány-kormánynak a pozsonyi országgyűlésről április 11-én Pestre érkező tagjait.  Vasvári Pál 1826-ban született Fejér Pál néven Tiszabűdön (ma Tiszavasvári), ahol édesapja görögkatolikus pap volt. Nem sokkal később a család Nyírvasváriba költözött, innen ered a később felvett Vasvári Pál név.  Elemi iskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, majd 1837-től 1843-ig a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Itt mindvégig első eminens, kiváló tanuló, a Károlyi grófok támogatták, házitanítóként is működött a Károlyi grófok tisztviselőinek gyermekei mellett, egyes források szerint gr. Károlyi Lajos gyermekeit is tanította. Mint legkiválóbb tanuló a II. humanista osztály nevében ő búcsúzott tanáraitól. A piaristáktól később sem szakadt el: 1847-től a Teleki Blanka által alapított leány-nevelőintézetben ő tanította az irodalmat és a történelmet, a természettudományokat pedig a piarista Hanák Pál. 1848 nyarán a Márciusi Klub megszervezésével a forradalom továbbfejlesztését szorgalmazta. Kossuth mellett titkárként dolgozott a pénzügyminisztériumban, majd honvédnak állt. 1849 júliusában Bánffyhunyad melletti ütközetben hunyt el.

Mára Vajda János (1827–1897) neve költőként ismert, de márciusban ő is szinte állandóan a Pilvaxban tartózkodott. Emlékirata szerint „a párizsi forradalom hatására a közvélemény asztalának törzstagjai elhatározták, hogy körbejárják a várost, a polgárokat, a közvéleményt fel fogják világosítani a pillanat követelményei felől.”  Március 15-én reggel Vajda kissé elkésett, és csak a Pilvax ajtajában találkozott össze a kilépő Petőfiékkel és gyorsan csatlakozva velük tart az egyetemre. Állítása szerint akkor még nem keltettek különösebb feltűnést az álmos városban. Szerinte tizenöten lehettek.  Vajda minden jelentősebb helyszínen ott volt a nap folyamán. A középiskolát 1837-ben a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban kezdte. Ezután Pestre került, ahol nagybátyjánál, Vajda Péter írónál, a korszak neves művészénél lakott. A piaristáknál 1840 és 1842 között eminens diákként végezte el a 4. grammatikai és az 1. humanista osztályt, de ezután az iskolából elszökött, s beállt vándorszínésznek.

1848-ban a pesti piaristáknál járt gimnáziumba „legfiatalabb" márciusi ifjú, a mindössze tizenkét éves Ágai Adolf (1836–1916).  Rosenzweig Adolfként született zsidó családban, 4 éves koráig Eszék mellett nevelkedett, és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre költözött, ahol megtanult magyarul. A gimnázium első két osztályát Nagyabonyban, majd a következő kettőt a pesti evangélikus gimnáziumban végezte.  A 1847/1848-ban az első humanista osztály hallgatója, majd 1849/50-ban a második humanista osztály diákjai között már Ágai Adolfként szerepel.  Szerinte a kegyesrendi professzorok „legtöbbje önálló, eredeti ember” volt. Horváth Cyrill SchP tanította magyarra „színtelen, de kimerítő előadásban.” Kölcseyt és Berzsenyit tanította még a tananyag részeként, „pedig már akkor mindannyian Petőfit hordoztuk zsebünkben.” Cserbay Antal SchP poétika tanárt finom gúnnyal illette, „a folytonos trainingben annyira megerősödtünk, hogy a legkülönbféle versnemekben pattogott a mi hétköznapi társalgásunk.” Kedvelte a természettant tanító Schirkhuber Móricot, aki kísérletekkel és sok humorral mutatta be tantárgyát. Leírásában megértő kritikával illeti a korszak „magolós” tanítási módszerét. Ágai a rosszabb tanulók közé tartozott padtársával, Vámbéry Árminnal együtt, „mert mi akkor pad alatt persze, Voltaire Zadigu-ját olvasgattuk.”  Visszaemlékezése szerint társaival március 15-én reggel az osztálytársaival fentről nézték miként éljenzi a tömeg Vasvárit. Vasvárit követte a Nemzeti Múzeumhoz, aztán a tömeggel együtt indult át Budára, hogy fegyvert szerezzen, de nem volt nála egy pengő a hídpénzre, ezért nem tudott átmenni Pestről Budára. Így aztán hazament és édesanyja ebédjét falatozva befejezte a forradalmat.[3] 1862-ben Bécsben orvosi oklevelet szerzett, de inkább újságíróskodott, tárcákat írt, s foglalkozott gyerekirodalommal. 1868-ban megindította és 1910-ig szerkesztette a Borsszem Jankó című kormánypárti élclapot.

 Degré Alajos (1819–1896) apja francia származású sebész volt, de Degré magyar nevelést kapott. Iskoláit Aradon kezdte, majd Szegeden a piaristáknál folytatta. Szegeden a gimnázium után volt filozófiai képzés is. Visszaemlékezéseiben így ír a szegedi évekről: „… mint szegedi bölcsészethallgatók – kissé emelkedettebb dolgokkal kezdtünk foglalkozni, s érdeklődtünk az irodalom iránt …a politikából többet nem tudtunk, mint azt, hogy Klauzál Gábor híres szónok, de nem hallottuk soha. Pesten, Kassán vagy N. -Váradon kívánjuk folytatni tanulmányainkat. Itt nekünk szűk a világ, nem látunk nagy embereket, nem hallunk nagy dolgokat s nem vehetünk részt a nagy tüntetésekben… Gruber főtisztelendő igazgató urnak több esze volt, mint nekünk, s arra is gondolt, amit mi számításon kívül hagytunk. Megkérdezte: van-e az uraknak pénzok utazni? Mi összenéztünk s mindenki arczáról leolvasható volt e felelet: Nekem ugyan nincs. Na hát maradjanak békén, s látogassák szorgalommal az előadásokat.”[4] Gruber József SchP 1829-től tanított Szegeden matematikát, 1832-1846-ig a szegedi gimnázium igazgatója volt. A Visszaemlékezésben nemcsak Szeged reformkori légköre elevenedik meg, de piarista tanára iránta tisztelete is. 1838-től Nagyváradon tanult jogásznak, majd 1842-től pesti jurátus. 1846-ban a Tízek Társaságának tagja. 1848. március 14-én éjszaka hajózott Pozsonyból Pestre. Rögtön a Pilvaxba sietett, itt részt vett a reggeli tanácskozáson részt vesz, majd a többiekkel az egyetemre ment. Landererhez behatoló kis csoport tagja, majd nagy sikerű beszédet mond a nyomda előtt. A múzeumi gyűlés után a városházához vonuló tömegről visszaemlékezéseiben így ír: "... tulajdonkép, hogy mit akartunk ott, azt magunk sem tudtuk." 1848 nyarán honvédnak állt, szeptembertől huszárkapitány Móga János alatt, majd a Károlyi huszárezredben. „Főtisztelendő Erdősy Imre, volt honvéd bajtársamnak tisztelet s barátság jeléül” – olvasható az 1883-ban megjelent könyvének dedikációja a piarista szerzeteshez. Erdősi Imre SchP 1849 januárjában lépett a Guyon Richárd vezette feldunai hadtestbe, kulcsszerepet játszott a branyiszkói csatában, akol keresztjével a hágót támadó hadoszlop elé állt, és "Na predek, za mni, tu je, Pan Bock” ("Előre, utánam, velünk az Úristen") kiáltásokkal győzelemre vezette a honvédzászlóalj önkénteseit. A kiegyezés után a Kisfaludy Társaság tagja, majd országgyűlési képviselő, a balközép, majd a 48-as párt programjával. 1883-85 között az Ország Világ című lap szerkesztője.

A magyar honvédség vezetői között is több piarista öregdiákot találunk. Klapka György (1820–1892)  három piarista iskolának is diákja volt. 1820-ban cseh-morva származású, német anyanyelvű, ízig vérig katona családban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt, tábornok is fellelhető. Nagyapja, Klapka Károly II. József uralkodása idején települt át Magyarországra. Apja, Klapka József 1819–1833 között Temesvár polgármestere volt, ezen felül nyomdatulajdonos,és könyvtáralapító.  Itt, Temesvárott kezdte tanulmányait a piaristáknál, a gimnázium első négy osztályát itt járta ki. A humanista osztályokat 18322–1834 között Kecskeméten végezte, ahol apja testvére Klapka Frigyes, és neje Deák Krisztina nevelte. Ekkoriban tanult meg magyarul beszélni. Az 1. filozófiai osztályt a szegedi piaristáknál végezte el, majd 1838-ban a karánsebesi katonai iskolába került. Perczel Mór a pesti piaristák növendéke volt, hasonlóan a két aradi vértanúhoz. Török Ignác (1795–1849) honvédtábornok középiskolai tanulmányait Gödöllőn kezdte (I. és II. osztály), a többi grammatikai osztályt már Pesten járta, és az 1808/1809-es tanévben az első humanista osztályt is, de a hatodik osztályt már Gyöngyösön végezte. Nagysándor József az 1816/17-es tanév negyedikes grammatistáinak, és a következő tanévben a humanista osztály eminensei között szerepel, de az értesítők szerint a második humanista osztályt ő sem Pesten fejezte be.

Hazánk első felelős kormányának kilenc tagja közül négy piarista öregdiák volt. Kossuth Lajos (1802–1894) a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen a piaristáknál kezdte, ahol 1810 és 1816 között öt osztályt végzett. A négy grammatikai osztály után az 1. humanista osztályt kétszer járta, ami akkoriban megszokott gyakorlat volt, és talán alacsony kora is indokolhatta ezt, ugyanis nyolcévesen lett gimnazista. Ezután tanulmányait az eperjesi evangélikus kollégiumban folytatta, ahol a 2. humanista osztályt, valamint a filozófia két osztályát végezte 1816 és 1819 között. 1844-en így írt piarista diákéveiről, iskolaválasztásáról: „Atyám vallásos ember volt, de nem vakbuzgó, sem türelmetlen, tehát teljességgel nem akadt fel azon, hogyha Újhelyben akar iskoláztatni, a piaristákhoz kell járatnia. Ezt tevé, mert a szomszéd [Sáros]Patak betyáros, durva társalgási szelleme miatt irtózott. Én tehát 6 évig az újhelyi piaristák gimnáziumának koptattam küszöbét, tanítóim szerettek, mert könnyen tanulva, mind a hat éven át első eminens valék, és ha mondanám, hogy ott mégis keveset, vagy semmit sem tanultam, igazságtalan volnék, bár semmi reálist nem tanultam is. A humanisztikus irányú tanítás sajátosságaihoz tartozik, hogy szakemberré nem nevel, tehát úgyszólván semmi pozitív eredményét nem láthatjuk későbbi életünkben e szerint tett tanulmányainknak. De a lélek általánosan mégis fejlődik, és bizonyos receptíbilitással [befogadóképességgel] öntetik el, az értelmi képesség szélesebben, terjedtebben, mint az úgynevezett reális nevelésnek.    Én azt gondolom, szakemberré, a reális iskola nevel sokoldalú mívelt férfiút, a humanisztikus irányú - és ez mint talap[zat] -, nem zárja ki amazt, mint felépítményt. Én az újhelyi kegyesrendbeliek iskolájára hálával emlékezem.”[5] Finom kritikával illette a korszak piarista iskolájának nevelését, de elismerte a képzés teljesítményét is.

Deák Ferenc (1803–1876), a kormány igazságügyminisztere a keszthelyi premontrei gimnáziumban (1811–12) kezdte tanulmányait, majd Pápán elvégzett egy tanév után bátyja, s egyben gyámja, Deák Antal 1813 őszén íratta a nagykanizsai gimnáziumba. A kanizsai iskolát 1765-ben alapította  Batthyány József kalocsai érsek apjának Batthyány Lajos nádornak a végakarata szerint, 1812/1813. tanévtől működött hatosztályos gimnáziumként. A napóleoni háborúk  miatt az isolaépület nagy részét a katonaság több hónapra elfoglalta, és kórházként üzemeltette. A rossz állapotú épület javítására nem volt pénz, az anyagi forrásai meglehetősen szűkösek voltak, de a megyei közéletben jelentős szerepet játszó nemesek gyerekei ide jártak. A Kanizsára kerülő tízéves Deáknak a 3., grammatikai osztályban Lepatsek Mátyás, fiatal Árva megyei piarista szerzetes volt a tanára, majd 4., grammatikai osztályban a helybeli, Zala megyei, pakodi születésű Zsigmond Bertalan tanította. A a humanista osztályokban Schmidt Antal SchP és Koszta Lukács SchP atyák tanították, akikre Deák egész életében nagy hálával és szeretettel emlékezett, s akik „minden tekintetben mintaképül” szolgáltak számára. Deák Kanizsán nem magánháznál lakott, hanem a konviktusban Barcza Antallal és Lászlóval, s az iskolai felújítását is támogató Inkey család két fiúgyermekével, Gáborral és Eduárddal együtt. Társai között minden évben ő lett a legjobb tanuló. Deák mindvégig kitűnő teljesítményt nyújtott. Erkölcsi magaviselete jó, hittanból eminens, a többi tárgyból együtt kapott átlagérdemjegye „eminens primus" volt. A kor gimnáziumainak reproduktív és memorizáltató tanításai módszere megfelelt a kis Deák képességeinek, és az iskolai memorizálással kifejlesztett rendkívüli emlékezőtehetségének később nagy hasznát vette. A tanárok a tankönyvek helyett inkább diktálással tanítottak, és megkövetelték, hogy a tollba mondott szöveget minden tanuló szorgosan körmölje le. Deák – jó memóriájában bízva – alig vagy legalábbis nem elég pontosan jegyzetelt diákévei alatt. Deák a hatodik osztály befejezése után 1817. augusztus 31‐én, Kalazanci Szent József ünnepén megtartott színházi előadással búcsúzott el Nagykanizsától. A délutáni szentmise után egy nagy, kivilágított tanterembe vonultak át, ahol a város előkelői megjelentek. Itt a diákok először igazgatójukat, Csabi Józsefet köszöntötték névnapján latin pásztori versekkel. Majd Deák Ferenc mondott beszédet, melyben „megmutatta, ezen gyakorlásnak [ti. a színjátszásnak] a tanulókra kiterjedő hasznát. – Az Oskola egy minden nemessebb mesterségekre tanító műhely" - idézik szavait a Hazai’s külföldi tudósítások című lap. Ezután August Kotzebue „Talált gyermek vagy süket iskolamester" című 5 felvonásos vígjátékát adták elő magyar nyelven a „tanulókhoz alkalmaztatva, több hasznos változásokkal, s toldásokkal másítva". A diákok „oly készséggel játszották a személyeket, hogy mindegyik köztapsolásra méltónak találtatnék” – tudósít a Magyar Kurír 1817. októberi számában, s a szereplők között külön kiemelik Deák Ferenc személyét. Az előadás után Inkei Eduárd köszönő beszédet tartott: „Mi kiváltképpen azon ürülönk, hogy a Tanúló Ifjúság így pótolja ki ezen részen a Nemzeti közönséges Theatrumi Intézetnek hijjánosságát.”[6] Deák a kanizsai évek után tanulmányait a győri jogakadémián folytatta. Az itt eltöltött négy esztendő azonban meghatározó jelentőségű volt számára. Nemcsak nélkülözhetetlen ismereteket szerzett, s gondolkozni tanult meg a kanizsai piaristáknál.

Klauzál Gábor (1804–1866) ipar- és földművelésügyi miniszter a gimnázium mind a hat évfolyamát a pesti piaristáknál végezte 1813 és 1818 között, „primus eminens” tanulóként.  Mészáros Lázár (1796–1858) hadügyminiszter szülei négyéves korára meghaltak, így nevelése a anyai nagybátyára, Piukovics Jánosra maradt. Piukovics Katymáron volt plébános, Mészáros tőle korán megtanult olvasni, és hamar megismerkedett a magyar és európai irodalommal. Iskoláit Baján, Szabadkán végezte, az 1807/1808. tanévben a Pesten a kegyesrendi gimnáziumban volt a humanista osztály diákja. Később Pécsett tanult, de jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. 1813. augusztus 1-jétől főhadnagy volt egy Bács-Bodrog vármegyei lovassági alakulatnál.  Az 1849. május 2-án megalakult Szemere-kormányban is két piarista öregdiák foglalt helyet. Horváth Mihály (1809–1878) kultuszminiszter szegedi piarista diák volt, Csány László (1790–1849) pedig a kanizsai gimnáziumba járt.

Bácskai-Horváth Hajnalka