Nyitvatartás:

Hétfő - péntek: 9-16

Hétvégén: zárva

Virtuális túra

Virtuális látogatás könyvtárunkban a 3d.orszagjaro.hu segítségével

Könyvtári katalógus

Használati útmutató

Központi Könyvtár katalógusa

Piarista könyvtárak katalógusa

Kapcsolat

Címünk

1052 Budapest,
Piarista köz 1.

Telefonszám

+36(1) 486-4478

E-mail cím

pkk@piarista.hu

Kincseinkből

A felvilágosodás korának irodalma

Könyvtárunk nagy számban őrzi a felvilágosodás korának magyar irodalmi emlékeit. A piarista rend tagjai maguk is tagjai voltak ennek a szellemi irányzatnak, jelentős művekkel járultak hozzá a magyar irodalom kincsestárához.

Könyvtárunk állományában lévő eredeti művek:

Folyóiratok:

2023. 01. 15. – 07:35

Könyvajánlók

Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2018. 05. 08. 11:18:28
Forrás: A könyv bevezetése
Aki nevelésre vállalkozik, annak teljes egészében át kell éreznie azt az igazságot, hogy lelki életet irányítani csak lélekből és lélekkel lehetséges. A nevelés ugyanis nem más, mint a lélek rejtett erőinek, tehetségeinek keltegetése és kifejlesztése, az emberi természet megtermékenyítése, az erkölcsi jónak diadalra juttatása és a legtökéletesebb embertípus megalkotása. Egyszóval lelki munka, melyet csak lélekkel végezhet az ember. Ha a nevelés csupán elméleti és tudományos módszerek ismerete és szakavatott alkalmazása volna, akkor igen sok embert ki kellene zárni a nevelők sorából. A természet kényszerítő hatalma azonban minden embert nevelővé avat. Az édesanyának, édesapának természetadta hivatása, hogy befolyásos szerephez jusson a nevelésben. Aki pedig távolesik a családi élettől, annak élete is, mint erőközpont, előnyösen vagy károsan hat a környezetre. A közvetlen, vagy a közvetett befolyás alól senki sem vonhatja ki magát. Mindenik nevel, mindenki nevelődik! Akár tudós, akár tudatlan. Akár öntudatosan, akár öntudatlanul vesz részt e munkában. E könyv nem is kíván tudományos elméleteket, módszereket adni, csupán egybe akarja foglalni azokat az irányító szempontokat, melyek jórészt az ember természetében élnek, de amelyeknek éles kiemelése és erőteljes hangsúlyozása a legtökéletesebb életforma kialakításához vezet. Hogy melyik az az életforma, annak elgondolása világnézeti felfogásoktól függ. A katolikus világnézet azt az életet tartja ilyennek, amelyben tökéletes harmóniába csendül az ember minden természetes hajlama, készsége és amelyben Isten kegyelmének erejével megszentelődik és istenivé magasztosul az élet. Ezt a legtökéletesebb életet csak magasztos lelkülettel lehet szolgálni s ezt az indításra, előretörésre képesítő, lelket nevelő szellemet akarjuk a lelkekben felkelteni. De mit értünk valójában a katolikus nevelés szellemén? Rövidesen így felelhetünk a kérdésre: értjük a nevelő egész lelkületét átlengő hitet és bizalmat, mely a Szentírás ősi és isteni szavaiból árad felénk: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra". (Ter 1,26) Ez a hit és bizalom pedig az az állandó tudat és eleven erőktől rugalmas készség, hogy a mi megfeszített akaratunk, céltudatos bölcsességünk és tapasztalattal szerzett gyakorlati módszerünk egyesítve az Istentől mindenkor rendelkezésre bocsátott elégséges kegyelmi eszközlésekkel, megvalósíthatóvá teszik a keresztény életeszmény végső érvényesülését. A cél azonos a földi élet céljával: "Legyünk Isten fiaivá", a módszer, a higiénia, lélektan, neveléstan, kinyilatkoztatás adta elvek alkalmazása, a szellem pedig mélységes hit, mely szerint törtetésünk nem hiú ábránd, vagy gyarló álmodozás, hanem részesedés az Isten teremtő és megszentelő Lelkéből, eleven és személyes folytatása a teremtés és megváltás isteni működésének, melynek végén diadalmas fénysugárban áll az Isten és ember munkájának végső érvényesülése: az üdvözült ember. A katolikus nevelés tehát teremtő és megváltó munka. Ha a világ kialakulása befejeződött volna szűztiszta alakjában, amint az a Teremtő jóságos kezéből kikerült, akkor a nevelő megállapodhatnék az ősi elv mellett: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra". De -- és itt vág föl minden erőfeszítés fájdalmas ösztökéje, a kemény és erős Isten világtervének legmélyebb idege, -- az Úr megengedte, hogy alkotásába a rossz tűzcsóváját hajítsák bele. Van rossz. Kisebb erkölcsi botlások mellett vannak hihetetlen bűnök, amelyek atavisztikus bonyolultsággal gyökeredznek a kis- és nagyember idegszálaiban, vérében, lelkében. Az élet komplikált viszonylataiban felmerülő szociális problémák, legyőzhetetlennek látszó tömeghatások, érdekek, intrikák, korlátoltság összegabalyítják az ember lelkében szövött finom fonalakat. Ezért kell és ide kell a megváltói hit, mely azt a sok szertehúzó, széteső szálat szent harmóniába fogja. A katolikus nevelés szellemét tehát jellemzi a teremtői munka mellett a végnélkül bizakodó türelem, a folytonos erőfeszítés, a lendületes akarás, a győzedelmes jóba vetett hit, mert tudjuk és akarjuk mondani: "Miatyánk!... szabadíts meg a gonosztól. Amen". Erre a szellemi magaslatra jutni, ebből a látószögből nézni, ebben a szellemben dolgozni igen nehéz és kemény feladat. Ezt akarja segíteni, szolgálni e munka. A könyv három részben ismerteti e föladatot: a) Hogyan juthatunk föl mi magunk erre a szellemi magaslatra? (I. Az önnevelés.) b) Hogyan kell érvényesíteni a legtökéletesebb életeszményt a gyermekek életében? (II. A gyermek nevelése.) Végül c) Hogyan hathat a vallás-erkölcsi életeszmény a tömegek életére? (III. A tömegek nevelése.) A módszernek kidolgozása és alkalmazása egyéni munka marad. Csak ott tértünk ki részletesebben is valamely gyakorlati pontra, ahol ezt a tárgy fontossága egyenesen megkívánta. Azzal a szent óhajjal indítom útnak a művet, hogy lelket, szellemet közöljön a nevelőkkel s hogy minél több szellem áradjon a nevelés alatt álló emberekre. E könyv célt ér, ha kis mértékben is hozzájárul a lelkek tökéletesítéséhez.