A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A felvidéki Korpona piarista kollégiumának megalapítása a reformáció utáni első plébános, Olasz Pál, később esztergomi kanonok gondolata volt. Keresztély Ágost esztergomi prímás 1720-ban adott engedélyt a piaristáknak a plébániai birtok átvételére. 1720. december 2-án nyitották meg az iskolát 46 tanulóval a túlnyomórészt evangélikus kisvárosban. 1726-ban meg kellett válniuk a plébániától, ezért megvásárolták a Dobai házat, és abban kisgimnáziumot működtettek 1787-ig, amikor a kormányzat lefokozta az iskolát elemi-nemzeti szintre. Minthogy a tanulók létszáma igen alacsony maradt (30-40), az Olasz Pál-féle alapítvány is elfogyott, a rendházat és az alapítvány maradékát átadták a városnak, 1874-ben bezárták az iskolát, és az atyák elhagyták a várost. A jelentőségét vesztett evangélikus Korpona alkalmatlannak bizonyult a piarista pedagógiai munkára.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 55.)
