A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Zsidanics István táblabíró, Moson vármegye főadószedője és felesége két fiatalon elhunyt piarista fia emlékére végrendeletben a rendre hagyta vagyonát iskolaalapítás céljára. Az első három piarista 1739 őszén érkezett a városba, és november 3-án meg is kezdték a tanítást. Ez lett Moson megye első és hosszú időn át egyetlen középiskolája. A tanulók a környékbeli német, horvát és magyar ajkú családokból kerültek ki. A diákság létszáma a 18. században 130–230 között mozgott. Az 1777. évi Ratio educationis nyomán a tanítás nyelve német lett, a gimnázium pedig elnéptelendett. A Helytartótanács ezért bezáratta az iskolát, majd csak 1798-ban indulhatott újra. 1806-tól már 6 osztályos iskola 203 tanulóval. Az oktatás nyelve 1861-től vált magyarrá. 1911-től főgimnázium, az első érettségi 1915-ben volt. 1948-ban államosították, majd 1950 nyarán a piaristákat deportálták a városból. Az iskola kápolnája 1961-ig a helyi plébánia kezelésében volt, majd az állami gimnázium előadóteremmé alakította át. A rendszerváltás kezdetén 1990-ben az egyházmegye és az egyházközség „Keresztény Általános Iskolát” nyitott az épületben, amelyet a piarista rend 1994-ben vett át, és 12 évfolyamos iskolaként működtet. 2006-tól a kétszemélyes piarista közösség a váci rendházhoz tartozik sedes filialisként.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 57-58.)
