Egy elkószált kötet Teleki Sámuel utazásából

Teleki Sámuel kötet
Spontone, Ciro (ca. 1552-ca. 1610)
Giorgio Basta tábornok titkáraként járt Erdélyben
Bajtay kötete
Az 1773-ban feloszlatott jezsuita kollégiumot 1776 augusztusában Mária Terézia a piaristákra bízta, és külön alapítványt rendelt a noviciátus fenntartására. Az első piarista házfőnök, Ugronovics Gergely 1776. november l-jén vette át az épületeket, és már november 7-én megkezdte a tanítást a héttagú piarista közösség. Az ünnepélyes beiktatásra 1777-ben került sor.
A templomot és a rendházat a jezsuiták 1653–1657 között építették barokk stílusban. 1784-ben be kellett zárni a nemesi konviktust. 1849 után csak kisgimnáziumként működött az iskola, amelyben 1850-től bevezették a szlovák nyelvű oktatást. A magyar nyelvű tanítás (a német és a szlovák mellett) 1860-tól lépett érvénybe. A piarista noviciátus 1848-ig működött a trencséni kollégiumban. Az iskolát magyar szellemiségű, sovinisztának kikiáltott oktatása miatt 1919-ben bezárták a csehszlovák hatóságok. A rendházat 1921. február 1-jén kelt rendeletével a trencséni főispán bérbe vette a rendtől a gimnáziumban levő patika
kivételével. A csehszlovák állam renoválta a régi rendházat, a templomot, és befejezte a félbemaradt új rendház építését. Braneczky József házfőnök 1920-ban konviktust nyitott az épületben, ez biztosította az ott élő rendtagok ellátását. A piaristák és a csehszlovák hatóságok közti hosszú tárgyalás eredményeként a Szentszék 1930. július 6-án kelt iratával megalkotta az önálló Szlovákiai Piarista Rendtartományt kilenc házzal, delegatus provinciális vezetésével.
1938-ban megnyílt Trencsénben a szlovák tannyelvű piarista gimnázium, ezzel a rend megkezdte az új provinciában hivatásszerű működését az 1948-as államosításig. A rendszerváltás és Szlovákia önállósulása lehetővé tette az 1990-es évek első felében, hogy az újra éledő szlovák provincia iskolát nyisson, és a
templomot a rendházzal együtt visszakapja.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 64.)