A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Az 1773-ban feloszlatott jezsuita kollégiumot 1776 augusztusában Mária Terézia a piaristákra bízta, és külön alapítványt rendelt a noviciátus fenntartására. Az első piarista házfőnök, Ugronovics Gergely 1776. november l-jén vette át az épületeket, és már november 7-én megkezdte a tanítást a héttagú piarista közösség. Az ünnepélyes beiktatásra 1777-ben került sor.
A templomot és a rendházat a jezsuiták 1653–1657 között építették barokk stílusban. 1784-ben be kellett zárni a nemesi konviktust. 1849 után csak kisgimnáziumként működött az iskola, amelyben 1850-től bevezették a szlovák nyelvű oktatást. A magyar nyelvű tanítás (a német és a szlovák mellett) 1860-tól lépett érvénybe. A piarista noviciátus 1848-ig működött a trencséni kollégiumban. Az iskolát magyar szellemiségű, sovinisztának kikiáltott oktatása miatt 1919-ben bezárták a csehszlovák hatóságok. A rendházat 1921. február 1-jén kelt rendeletével a trencséni főispán bérbe vette a rendtől a gimnáziumban levő patika
kivételével. A csehszlovák állam renoválta a régi rendházat, a templomot, és befejezte a félbemaradt új rendház építését. Braneczky József házfőnök 1920-ban konviktust nyitott az épületben, ez biztosította az ott élő rendtagok ellátását. A piaristák és a csehszlovák hatóságok közti hosszú tárgyalás eredményeként a Szentszék 1930. július 6-án kelt iratával megalkotta az önálló Szlovákiai Piarista Rendtartományt kilenc házzal, delegatus provinciális vezetésével.
1938-ban megnyílt Trencsénben a szlovák tannyelvű piarista gimnázium, ezzel a rend megkezdte az új provinciában hivatásszerű működését az 1948-as államosításig. A rendszerváltás és Szlovákia önállósulása lehetővé tette az 1990-es évek első felében, hogy az újra éledő szlovák provincia iskolát nyisson, és a
templomot a rendházzal együtt visszakapja.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 64.)
