Koháry István (1649-1731) gróf, országbíró, dunáninneni és bányavidéki főkapitány, Hont vármegye főispánja, a filozófia Bécsben tanult baccalaureus-a, nagybirtokos, államférfi és költő volt, aki gondosan irányított birtokainak jövedelméből számos módon gyarapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Nagy jelentőségű alapítványai és kezdeményezései közül – a magyar történelem tragikus útvesztőinek következtében – az egyik legmaradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta élő, és az alapító céljának megfelelően működő intézmény. Fönnállásának háromszázadik évfordulóján kilenc tanulmány, saját végrendelete és portréinak szinte teljes sorozata mutatják be Koháry István gazdag életének egyes oldalait: a katonát, a földesurat, a mecénást és a patrónust.
Tartalom:
- Ruppert József SchP: Előszó
- Mercs István: Egy „labanc” főúr: Koháry István portréja a történeti irodalomban
- Kozicz János: A török elleni harcok vitézi hagyománya a Koháry családban
- Maczák Ibolya: Koháry István és a régi magyarországi prédikációk
- Komjáti Zoltán Igor: Koháry István Heves vármegyei birtokairól
- Szirácsik Éva: A földesúri járadék Koháry II. István Nógrád vármegyei központú birtokain
- Péterné Fehér Mária: Koháry István, Kecskemét földesura
- Koltai András: Koháry István és a kecskeméti piarista rendház alapítása
- Jernyei Kiss János: A piaristák kecskeméti temploma
- Martí Tibor: Adatok Koháry István és a füleki ferencesek kapcsolatához
- Koháry István végrendelete Pozsony, 1723. január 12.
- Holczer József SchP: Koháry, 2001
