Piarista könyvtárak a XVII. században

A könyvtárszoba

A rend hivatásának megvalósításához, a mindennapi iskolai munkához természetesen könyvekre is szükség volt. Az első piaristák rendházuk egyik legfontosabb helyének a könyvtárat tekintették, amely egyben az atyák és a rendi növendékek tanuló- és dolgozószobája volt. Emiatt a rend Konstitúciói a könyvtárban teljes csöndet kívántak meg. 

A könyvtárak gyarapítása

 Ugyancsak a könyvtár alapvető jelentőségére mutat rá a Konstitúciók azon előírása, amely szerint az új rendház alapítását tervező patrónusnak nemcsak templomról, iskoláról, rendházról és kertről, hanem könyvtárról is gondoskodnia kellett. Emellett azonban a házfőnököknek is feladatuk volt, hogy a könyvtár számára évente bizonyos összeget félretegyenek és abból újabb és újabb könyveket szerezzenek be: a gyarapodásról a tartományi káptalan számára, illetve hivatali idejük lejártával tett jelentéseikben külön be kellett be kellett számolniuk. Maga Kalazanci Szt. József is leveleiben ismételten a házi könyvtárak használatára, gyarapítására és rendezésére buzdította rendtársait.

A könyvtáros

 Utóbbi feladat jórészt a rendházak könyvtárosaira hárult, akiktől megkívánták, hogy „tudományokban jártas férfi legyen, aki a könyveket megfelelő módon tudja elhelyezni és rendben tartani”. A könyvtárosnak el kellett készítenie a könyvtár katalógusát, egy másik kötetben pedig  nyilvántartania az olvasásra kiadott könyveket; hetente kétszer takarítania kellett és javaslatokat tenni a házfőnöknek újabb és újabb könyvek beszerzésére. Ilyen körülmények között az első itáliai rendházak már az 1620-as és 1630-as évekre jelentős könyvtárakat gyűjtöttek össze, ahol az auktorok és teológiai művek mellett főként a pedagógiai és szociális kérdésekkel foglalkozó munkák gyűjteménye képviselt különös értéket. 

Az első magyarországi rendházak

Könyves kultúrájukat az itáliai piaristák magukkal vitték az Alpokon túlra is, ahol 1631-ben alakult meg első rendházuk a morvaországi Nikolsburgban, majd ezt újabb alapítások követték először Morvaország, majd Lengyelország, Magyarország és Ausztria kisvárosaiban. Az első magyarországi piarista iskolát 1642-ben alapította Stanislav Lubomirski lengyel palatinus a szepességi Podolinban. Magyar közigazgatású területen a Pálffy Pál nádor özvegye által 1666-ban alapított privigyei kollégium volt az első, majd Breznóbányán (1673), Szentgyörgyön (1685, Pozsony mellett) és Nyitrán (1701) jöttek létre rendházak és iskolák. 

A rendházak könyvtárai

A letelepedéssel egyidőben Magyarországon is megindult a könyvek gyűjtése. Podolinból már 1646-tól ismertek olyan kötetek, amelyeket bejegyzésük szerint a piaristák „saját költségen” vásároltak, Privigyén pedig már az alapítólevél kikötötte, hogy az épületekkel együtt „bizonyos könyveket és az idők követelményeinek megfelelő szerzőket” is kapjon a rend „amelyek száma az idők során, kellő szorgalommal, gyarapítható lesz.” Itt a gyarapodás folyamatosságát csak az zavarta meg, hogy a Thököly-féle harcok során a piaristáknak többször is el kellett hagyniuk Privigyét, és emiatt a könyvtár is elhanyagolt állapotba került. 1687-ban Krausz Mihály provinciális arra utasította a rendház lakóit, hogy minden hónapban legalább egy kötetet hozzanak rendbe, „nehogy a könyvtár könyvei teljesen elpusztuljanak és lapjaik szétszóródjanak”. Az újrarendezett gyűjteményről 1689-ben, Mösch Lukács házfőnöksége alatt készült az első katalógus. A privigyei anyaházénál valamivel kisebb könyvtárakkal rendelkezett a többi XVII. századi rendház. Breznóbányán például még az 1720-as években is „lelkiségi könyvekkel jól, de prédikációkkal, szentírásmagyarázatokkal és klasszikusokkal kevésbé ellátott” könyvtár volt, amelyet helyhiány miatt a szerzetesek szobáiba szétosztva tároltak. Mindent összevéve azonban az adatok arról tanúskodnak, hogy magyarországi piaristák könyvműveltsége az itáliai rendházakét követte és azok színvonalát el is érte. 1696-ban például a privigyei könyvtárat még Giovanni Francesco Foci, a Rómából érkezett tudós generális is bőségesnek találta.

Irodalom: Sántha György: San Jose de Calasanz, Su obra, Escritos, Madrid, 1956. Holl Béla, A podolini piaristák első könyvvásárlásai 1646-1658, in Piaristák Magyarországon 1642-1992, szerk. Uő, Bp., 1992, 58-89. Balanyi György–Biró Imre–Biró Vencel–Tomek Vince, A magyar piarista rendtartomány története, Budapest, 1943. Koltai András, Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai, in Levéltári Szemle 47(1997), 2. sz., 17-30.