Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
A levél műfaja a kereszténység kezdetétől a közlés és az inspirálás kiváltságos eszköze volt. Az Újszövetségben megőrzött apostoli levelek nem csupán alkalmi üzenetek voltak, hanem teológiai mélységet, lelki útmutatást és közösségi bátorítást nyújtottak az első közösségek számára. A távolról írt szavak fenntartották a hitet, erősítették az egységet és segítették a megkülönböztetést. Valami hasonló történt a mi korunkban és rendünkben Pedro Aguado atya havonkénti leveleivel, melyeket a piarista rend generálisaként írt tizenhat éves szolgálata alatt. A levél, miként egykoron, ma is a közösség építése, az emberközeli kormányzás és a bátorság fenntartása eszközének bizonyult.
A kiadvány, melyet az olvasó a kezében tart, a Piarista Rend Magyar Tartományának üdvözlendő kezdeményezéséből született. A magyar piaristák Pedro atya püspöki kinevezése és rendfőnöki tisztségének ezzel járó befejezése alkalmából úgy döntöttek, hogy kiválasztanak tizenhatot a hónapról hónapra csodálatos hűséggel írt számos levele közül. Ez a gyűjtemény nem csak az intézményi emlékezés kötelező gyakorlata, hanem valódi köszönetnyilvánítás és értékes eszköz ahhoz, hogy elevenen őrizzük a kísérésnek, az önazonosságnak és a reflexiónak ezt a forrását.
