A piarista szent, Pirotti Pompilius hazai tiszteletéről

„A fenséges egek trónjáról Pompilius nagy
Boldogan és szelíden néz titeket s a hazát.
Rátok gondolván s honára a mennyei kincsek
Bőségét kegyesen osztja ki áldva keze.
Hát mi talán ne utánozzuk Pompilius élet
Annyi sok érdemeit? fáradozásait és
Hogy hite mily nagy volt mennyit tett, mennyi dicsőség
Érte ki nem tudná? tudja a hála meg a
Hű szeretet, ne feledjétek ti azért el a drága
Férfiú emlékét, gyermekeim! sohasem.”
 

XIII. Leó pápa, 1890.

Pirotti Szent Pompilius Domenico Pirotti néven született 1710-ben Irpinóban, Nápoly közelében. 1727-ben lépett a piarista rendbe, ahol a Pompilus Maria a S. Nicolao nevet vette fel.  Fiatal piaristaként több dél-itáliai rendházakban tanított,1747-ben novíciusmester lett. Egyre több lelkipásztori munkát végzett: szentbeszédeket, lelkigyakorlatokat tartott, ájtatosságokat vezetett, gyóntatott. Olaszországban a Jézus Szíve-tisztelet első hirdetői közé tartozott. Elkötelezett volt a mindennapi Eucharisztia mellett, mely a korszakban még ritkaságnak számított. Szoros kapcsolat fűzte Szűz Máriához, akit „Mamma Bellának”, „Szépséges Édesanyának” nevezett. 1766. július 15-én halt meg. Hazai kultuszának korai nyoma Binder János Fülöp által 1770 körül készített szentkép, melyen stólában, karingben látható, kezében kereszttel, a metszet a gyóntató szerzetes alakját állítja elénk.

Pirotti Pompiliust 1890-ben XIII. Leó pápa avatta boldoggá, maga a pápa írta latinul hivatalos himnuszát. 1891-ben Erdélyi Károly fordításában megjelent első életrajza magyarul (Boldog Pirotti Pompilius Mária élete. Kiválóan Carlos Lasalde spanyol eredetije után irta. Vácz, 1891.). Ebben az évben a nyitrai piarista rendházban háromnapos ünnepségsorozattal emlékeztek meg életéről, verseket, beszédeket írtak a méltatására (Pirotti Maria Pompilius emlékünnepe Nyitrán 1891. január hó 15, 16 és 17-ikén), de sajnos ezek nem maradtak fenn nyomtatásban.

XI. Piusz 1934. március 19-én szentté nyilvánította Pirotti Pompiliust. A szentté avatási szertartásról Bartha István SchP számolt be a nagykanizsai értesítő 1933/34. évi számában. Leírása szerint mintegy 1700 piarista diák és háromszáz piarista atya érkezett Rómába a szertartásra, köztük  Magyarországról harminc diák és tizenhárom tanár vett részt a szentmisén. A Szent Péter-bazilika díszkivilágítást kapott, 350 csillár, kb. 15 ezer villanygyertyáját használták fel. „A templomba csak jeggyel lehet bejutni. Mindenütt sárga-kék-piros ruhába s páncélba öltözött alabárdos svájci testőrök tartják fenn a rendet” – olvasható a beszámolóban. A szertartás alatt Szent Pompilius két csodáját ábrázoló festményt állítottak ki. Az egyiken azt a jelenetet mutatta, amikor egy mellrákos leány gyógyult meg közbenjárására, a másikon pedig egy tüdőgyulladásos beteg gyógyításáért imádkozott. Pompiliust Giuseppe Benedetto Cottolengo atyával és Anna Maria Redi karmelita apácával együtt avatták szentté.

Az 1933-1934-es gimnáziumi értesítők mindegyike szentelt egy-egy írást Pirotti Szent Pompilius alakjának. Kovács Vince A szent legigazibb emberideál, Oetter György Az erények példaképe címmel közölt írást róla.  Balanyi György SchP 1938-ban jelentette meg róla máig mértékadó életrajzát (Pirotti Szent Pompilius Mária Élete. Budapest, [1938]). A váci, budapesti és a kecskeméti értesítőbe metszet is került Szent Pompiliusról, melyet Huber István festménye alapján metszettek. Itt a háttérben a kereszt tövében megjelenik a diákság, Pompilius ezúttal is stólában és karingben látható, de kezében több rószafüzért tart. Sokat tett a rózsafüzér elterjesztéséért, ő maga gyerekkorában kedvelte meg naponta elmondta, életrajza szerint éjszaka a csendes óráiban saját kezűleg fűzött fonalra szentolvasót, aztán lelkipásztorkodása közben sokaknak osztogatta. 1934-ben Nagykanizsán templomot szenteltek tiszteletére, és az 1930-as években készültek róla festmények a budapesti, mernyei, szegedi rendházak számára.

XI. Piusz így méltatta a szentté avatási ceremónián: „Ha valaki, akkor ő átértette a kalazanciusi életprogramot és az életszentség legmagasabb fokára jutva, arra törekedett, hogy Krisztus képét minél tökéletesebben alakíthassa ki erényeivel lelkében. Hirdette város és faluszerte az Evangéliumit és az örök igazság fényével kalauzolta a lelkek sokaságát. De ami a legjobb, a kalazanciusi parancs értelmében teljes és egész szívvel nevelte az ifjúságot. Igen jól ismerte a fiatalság lelkét, tudta, hogy hajlékony az, mint a viasz, azért szavával és példájával az evangeliumi törvény fegyelmével formálta lelküket és erényeiket.”