Babits és a piaristák
E napon, november 26-án született Babits Mihály, a 20. századi költészetünk egyik legnagyobb alakja. Személyes tépelődései, istenkeresése, a hit mély megélésének lehetőségeit kutató versei jól ismertek. S hogy mi köze volt a piaristákhoz, az alábbiakban erre hívjuk fel a figyelmet.
1925-ben megjelent Sziget és tenger című kötetének nyitó írásában így vallott vallásáról: „Én katholikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katholikus igazságban! Másszóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az, ami szükséges: ami itt és most szükséges” (Örökkék ég a felhők felett). E soroknál is beszédesebbek, jelentékenyebbek azok a versei, melyek a lélek mélységeiben kutató ember hitélményét rögzítik, utalhatunk itt a Húsvét előtt, a Fortissimo, a Balázsolás vagy a Jónás imája című művekre.
Babits Mihály a pécsi Ciszterci Gimnáziumban tanult 1893 és 1901 között. Édesapja is itt végzett, a család szellemiségét meghatározta a ciszterci neveltetésük. 1930-ban jelent meg Dante Isteni színjátékának fordítása a tollából, melyet „Sík Sándornak meleg kézszorítással” dedikált. 1933-ban középkori himnuszok sorát ültette át magyar nyelvre az Amor sanctus című kötetben, melyre ezt írta „Schütz Antalnak tisztelete és szeretet jeléül küldi Babits Mihály.” Ezek a kötetek nemcsak az európai irodalom történetébe nyújtottak bepillantást, de egyszersmind a középkori ember hitét is megjelenítették a 20. századi emberek számára.
A két piarista atyához fűződő aktív kapcsolatát jól mutatja a 30-as években, hogy más köteteket is dedikált nekik. Síknak az Élet és irodalom (1930) című munkáját, Schütznek pedig a Versenyt az esztendőkkel (1933) című kötetét ajánlotta. A Vigilia című folyóirat Schütz bábáskodása mellett indult útjára 1935-ben, ebben a kezdetektől jelentek meg Sík Sándor írásai. Az első számban Babits is közölt egy verset, Intelem vezeklésre címmel.
1938-ban készítette el Babits a Jónás könyve parafrázisát, saját élethelyzetére, szerepére adaptált változatát. A Nyugat gondozásában 100 számozott példányban megjelent kötet közül az egyiket Sík Sándornak dedikálta.
Babits Mihály feleségével még 1924-ben vásárolt Esztergomban egy nyaralót, ahol az idők során egyre több időt töltöttek. A hozzájuk látogató költőket, írókat, művészeket megkérték arra, hogy rajzszénnel írják alá a ház falát, majd a megőrzésre szánt szignókat felesége, Török Sophie freskófestékkel konzerválta. Az autogramfal ma is megtekinthető a Esztergomban. A fal Sík Sándor aláírását is rejti.
Jó böngészést!