A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Téli éjjel havas hajnalon
ködkürt búg a Dunán,
s szemünk fut a nyújtott dallamon
s kutat árnyak után.
Mert nem tudni honnan s nem tudni hova?
Csak jön, úszik felénk,
mélyén narancs, gyapot, malaga,
hozza dél melegét.
A kürt nem lát fügét, narancsot,
noha hordja ez őt,
nem lát vizet, minket, a partot,
s havas téli mezőt.
Csak azt tudja, hogy jő Valahonnan
Csudajó, Csudaszép,
csak azt tudja, hogy vágyakozóan
erre vár a Sötét.
Csak azt tudja, hogy szólnia kell,
ha a Gőz beleszáll,
ködben ki ül, mert erre fülel,
s van egy Kéz, ki dudál.
Hát csak nyújtja szívet simítni,
s hangja mily repeső:
Ködlakók, hej, merjétek hinni,
itt van már, erre jő!
Téli éjjel, havas hajnalon
ködkürt búg a Dunán.
Ki se hinné: van egy hatalom,
ki felénk tart a Bűn-éjszakán?
Hozza Vizét, Borát, Kenyerét,
tiszta Fényt, Ragyogást, Kacagást,
s búgatja egyre kürtjét:
Izaiást, Izaiást.
