December 15. – Lénárd Ödön Sch.P.: Mint ködkürt a Dunán (Harmadik adventi vasárnap)

Téli éjjel havas hajnalon
ködkürt búg a Dunán, 
s szemünk fut a nyújtott dallamon
s kutat árnyak után.

Mert nem tudni honnan s nem tudni hova? 
Csak jön, úszik felénk, 
mélyén narancs, gyapot, malaga, 
hozza dél melegét.

A kürt nem lát fügét, narancsot, 
noha hordja ez őt, 
nem lát vizet, minket, a partot, 
s havas téli mezőt.

Csak azt tudja, hogy jő Valahonnan 
Csudajó, Csudaszép, 
csak azt tudja, hogy vágyakozóan 
erre vár a Sötét.

Csak azt tudja, hogy szólnia kell, 
ha a Gőz beleszáll, 
ködben ki ül, mert erre fülel, 
s van egy Kéz, ki dudál.

Hát csak nyújtja szívet simítni, 
s hangja mily repeső: 
Ködlakók, hej, merjétek hinni, 
itt van már, erre jő!

Téli éjjel, havas hajnalon 
ködkürt búg a Dunán. 
Ki se hinné: van egy hatalom, 
ki felénk tart a Bűn-éjszakán?

Hozza Vizét, Borát, Kenyerét, 
tiszta Fényt, Ragyogást, Kacagást,
s búgatja egyre kürtjét:
Izaiást, Izaiást.