Ősnyomtatványaink közül kiemelkedik egy kolligátum, mely két, 1486-ban kiadott művet – Aquinói Szent Tamás Summa theologiae című művének 3. kötetét és Boethius De consolatione philosophiae című munkáját – tartalmazza. Díszes kivitelezésű példány, mindkét nyomtatvány elején egy-egy aranyozott polychrom iniciálé és lapszéldísz látható, a kötetben továbbá néhány piros-kék tolldíszes iniciálé, valamint piros és kék lombard kezdőbetűk, rubrálás található.
A kötet provenienciája különösen izgalmas: a possessorbejegyzés tanúsága szerint 1777-ben Mária Terézia királynő adományozta a besztercei piaristáknak (Bibliothecae Bisstriciensi donavit Sua Ma[jes]tas 1777). A besztercei piarista rendház 1826-os katalógusában szerepel a kötet, az abban található könyvtári jelzet szintén megtalálható a kötetben (L. T2. o11. n4.). Besztercén a rendházat 1878-ban szüntették meg, és ekkor szállították a központi könyvtárba a legértékesebb köteteket, köztük e kötetet is.
Felmerül a kérdés, hogy miért adományozta Mária Terézia könyvet a piaristáknak. A piaristák Besztercére1717-ben érkeztek Stephan Steinville tábornok hívására, s 1718-ban megkapták a domonkosok egykori rendházát. Az 1778. március 22-én készült, besztercei historia domus tanúsága szerint 18 kötetet kaptak, melyek eredetileg a domonkosok tulajdonában álltak. A könyvek hosszú időn át a városi tanács őrizetében voltak, egy részük Gyulafehérvárra került a káptalanhoz négy kehellyel együtt („In Bibliotheca accesserunt 18 Frustra ex iis, qui ante duo secula erant PP. Dominicanor[um] hic apostataru[m], et in curia civitatis per tot annos conservati per nos indicati sunt...”). A piaristákhoz került köteteket tételesen felsorolja a historia domus, és ezek között található ez a kötet is. Besztercén a domonkosok a 13. század második felében telepedhettek meg, a kolostor első említése 1303-ból maradt fenn. Az 1477-es obszerváns reform után a kolostor virágzó korszakát élte, nagyszámú adományban részesült, zajlott a kolostor felújítása, Harsányi András és Lupescuné Makó Mária kutatásaiból tudjuk, hogy több könyvvel is rendelkeztek. A reformáció térhódítása, a városi tanáccsal való konfliktusok a kolostor hanyatlásához vezettek, 1556 elején kerülhetett sor a felszámolására. Az 1556-os kolozsvári országgyűlés határozata szerint a konvent vagyonát felosztották a besztercei városi tanács és az erdélyi fiskus között. Az épületeket a város magtárként használták1720-ig, amikor a hatóságok a piaristáknak adták át. A 18 megkapott könyv közül ma könyvtárunkban őrzünk 10 kötet(ben 15) ősnyomtatványt és 4 antikvát.
A kötet 15. század végi fatáblás barna színű bőrkötésban maradt fenn, melyet gótikus vaknyomásos egyesbélyegzőkkel (felezett liliom, liliom, virágtő, fonadékminta z-idom, fonadékminta s-idom, csipedísz, köröcske, hatszirmú virág) díszítettek. Két pár kapocs, a háttáblán újjal pótolva, új előzékek. Az előtáblára ragasztott kézírásos pergamentöredéken címfelirat olvasható (Tertia pars S[an]cti tome d’ aqu). A kötést mind ez idáig nem sikerült könyvkötőműhelyhez kötni, némely bélyegzők miatt felmerült annak a lehetősége, hogy a hazai könyvkötőműhelyben készülhetett.
A restaurálás során a kötésből kiemeltek két pergamenlevet, ezek most egyberagasztva a kötet végére vannak kötve. A pergamenlevél meglehetősen nagy méretű (305*437 mm, eredeti méret 370*437 mm lehetett). Hátoldalán egy Mária-antifonálé részlete olvasható. A 4 latin és 2 német szöveg közül ez egyiket Vízkelety András egy 1500 körüli, ismeretlen Minnelied-töredékként azonosította. E rövid szövegek különböző stílusú írásmintákat mutatnak be.
Emellett szembeötlő az ábécé egészére kiterjedő tollrajzos iniciálék sora. Mindezek – változatos írásmintatípusok, iniciálék egy kódexlapon való rögzítése – alapján Adrian Papahagi és Lauf Judit felvetette, hogy e kódexlap egy hirdetési plakát lehet. A késő középkorban, a 14–15. században a másolóműhelyek a kiakasztott plakátokon mutatták be az általuk használt betűtípusokat, iniciálékat, tevékenységük reklámjaként használva azokat. Ez jelzi a könyvmásolás egyre „piacibb” jellegűvé válását, az íráskultúra magas fokát. Hazánkban ezen kívül még egy hirdetési plakát került elő, Lauf ismertetése szerint ez a kassai domonkosoké volt, és talán a szepességi városokban vagy a cseh–morva–sziléziai régióban készülhetett, de Európa-szerte is csak mintegy egy tucat ismert. E tekintetben különösen izgalmas kérdés, hogy a besztercei domonkosok miként juthattak ehhez a fejlett, piaci íráskultúrát tükröző töredékhez. A kérdés megválaszolása további kutatásokat igényel.
Bácskai-Horváth Hajnalka
