Egy 16. századi anatómiai szakkönyv

A 16. század előtt az orvoslás tanulása szinte egyet jelentett Galenus (129–c. 216) munkáinak ismeretével. Majd másfél évezreden keresztül szinte megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számított, akinek a szövegei alapján a sebészetet is oktatták, noha Galenus még azt gondolta, hogy a majmok és az emberek teste egyforma, így sokszor majmok boncolása alapján készítette el leírásait. Az 1530-as évek második felében Andreas Vesalius (Andries van Wezel, 1514–1564) padovai felllépése hozott döntő változást, aki diákok és látogatók szeme láttára végzett boncolásokat. Átfogó anatómiai remekművét a De humani corporis fabrica… 1543-ban adta ki, mely hatása jól tetten érhető a kor más anatómiai munkáiban is. André du Laurens Historia anatomica humani corporis… című munkája a 16. század egyik legfontosabb orvosi szakkönyvének tekinthető, mely jól tükrözi a korszak orvosi szakirodalmában, egyszersmind a tudományban végbement változást.

André Du Laurens (1558–1609)  a franciaországi Arles közelében született. Nagybátyja példáját követve, ő és két testvére is orvosi hivatást választotta. Avignonban, Párizsban és Montpellier-ben tanult. A montpellier-i egyetemen előbb az orvostudományok professzora lett, majd 1603-ban az egyetem rektorává nevezték ki. IV. Henrik (1589–1610) francia király udvari orvosaként dolgozott.

A könyv először 1593-ban Lyonban, majd 1595-ban Hanauban jelent meg Opera anatomica címmel, majd 1599-ben Frankfurtban, Matthaeus Becker sajtója alól Historia anatomica humani corporis… címen került ki. A munka IV. Henrik királynak szóló ajánlással kezdődik, majd tizenkét fejezetben tárgyalja az emberi szervezet működését. Az első részben az ember lényegéről, a lélekről értekezik, majd ezt követi a csontok, az ízületek, az érhálózat, az idegrendszer, az izmok, az emésztés, a nemzőszervek, a légzőszervek, az agy és érzékelés működésének a bemutatása. A fejezetek rövid, tömör, világos anatómiai leírásokat tartalmaznak, Vesalius nyomán a szakszerűségre törekszik. A tizenkét fejezetből kilenchez egy vitafejezet kapcsolódik, melyekben Galenus a tanításait próbálja megvédeni, avagy újraértelmezni a vesaliusi koordinátarendszer mentén. A csontok, izmok, ízületek, idegrendszer tárgyalása részletes, meglehetősen pontos. Mai ismereteinkhez képest a legszembetűnőbb eltérés a vérkeringés tárgyalása, ugyanis a szív vérkeringésben betöltött szerepet csak William Harvey 1616-ban megjelent Exercitatio Anatomica de motu et cordis et sanguinis in animalibus... című munkája tisztázta. A Historia antomica-ban a szív még a tüdővel együtt a légzés tárgyalásánál szerepel csupán.

A szöveget 26 kiváló rézmetszet kíséri, ezek legtöbbje nem Du Laurens saját megfigyelésére támaszkodik, hanem  Vesalius korszakos munkájából vette át őket, azon illusztrációk hű másolatai. Az emésztőrendszer, nemzőszervek és az agy tárgyalásához terveztek új metszeteket e kiadványhoz.

A 16. század végére könyvnyomtatás több mint egy évszázados működése nyomán egyre inkább elkülönültek az eltérő természetű könyvek, így a tudományos kiadványok is egyre specializálódtak. Ez a kiadvány jól tagolt, a részletes tartalomjegyzék, a tárgymutató révén könnyen kereshető. A metszeteken csak itt-ott bukkannak fel allegorikus alakok, hétköznapi jelenetek. A Vesaliustól átvett képeken apró módosításokat hajtottak végre, ezek a könnyebb értelmezhetőséget, a jelmagyarázat jobb átláthatóságát segítették elő. 

Példányunkban olvashatunk 18. századi német és latin bejegyzést, de még ebben az évszázadban biztosan Magyarországra került, erre utal egy lapszéli jegyzet („Én szegény…”). A kecskeméti piarista rendház állományába tartozott, innen került 2009-ben jelenlegi őrzési helyére.

Bácskai-Horváth Hajnalka