Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
E bibliai parancs Mózes 2. könyvében (3,15) olvasható és az egyiptomi kivonulás történetének továbbadására vonatkozik. Ennek emlékére évszádok óta a zsidók egyik legnagyobb ünnepük, a Pészach első két estéjén (Izraelben csak egy) Széder estét tartanak, mely keretében a családfő meghatározott forgatókönyv keretében a gyermek(ek)nek elmeséli a „csodás megmenekülést/kiszabadulást”. Ezt az elbeszélést pészáhi Hágádának nevezik, mely tartalmazza az ilyenkor szokásos imákat és Jahve tettét a zsidó néppel. Ennek a rendnek nagy része a Második Szentély (Kr. e. 516-Kr. u. 70) idején állt össze, de szerzője, szerkesztője ismeretlen.
Az első ilyen nyomtatott Hágádá az Ibériai-félszigeten jelent meg 1482-ben, ezt követték a művészien illusztrált kiadások. Egy ilyen, Magyarországon is egyedülálló példányt őriz könyvtárunk, melyet 1727-ben adtak ki Frankfurt am Mainban Michael Hanau betűivel judeo-germán fordítással, fametszetes illusztrációkkal. Az első illusztráción a Széder est ábrázolását látjuk, ami a kötet használatának eseménye. A család körülüli a liturgikus szabályok szerint megterített asztalt. A második metszet már a Kivonulás könyvének történeteihez vezet el minket: a fáraó leánya megtalálja a csecsemő Mózest.
A kis méretű ritkaság a 18. század közepe óta van a piarista rendtartomány tulajdonában. Borítóján a Cörver János által alapítani szádnékozott piarista studium generale (rendi főiskola) aranyozott super exlibrise jelzi, hogy a főiskolai könyvtár könyvei közé sorolták.
