Nyitvatartás:

Hétfő - péntek: 9-16

Hétvégén: zárva

Kapcsolat

Címünk

1052 Budapest,
Piarista köz 1.

Telefonszám

+36(1) 486-4478

E-mail cím

pkk@piarista.hu

Kincseinkből

A kassai Korán

A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.

2022. 09. 29. – 09:32

Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2020.11.17. 21:13:00
Forrás: ismertető
Filmünk dokumentum jellegű ugyan, de mégis több annál. Valódi zene, valós szereplők, valódi történetek alkotják a tartalmat, de az elbeszélés dramatikus felépítése azt az érzést adhatja a nézőnek, hogy álom szerű zenés balladát lát. Ez az eredeti elbeszélés mód adja a film a hagyományos dokumentumfilmtől eltérő dramaturgiáját. A zenészek sorsa és a zene sorsa egybefonódik, haladunk a sorsok, és a zenék útjain. Mindegyik szereplő, természetes módon hoz egy újabb történetet, egy újabb sorsot, egy újabb zenét. Vannak bizonyos országok, régiók, ahol nem maradt más az embereknek csak a saját múltjuk, és ez a múlt - mint ebből a meséből kiderül - többet ér, mint más helyek ultramodern jelene és vélt jövője. A múltat, a hely szellemét, lelkét pedig zenében fejezik ki ezek az emberek, a zenében szólal meg a saját történetük, a felmenőik története, sorsa, a megőrzött és élő múlt. (Bereczki Csaba)

2020.11.17. 22:17:27
Forrás: ismertető
2006-ban készült el Bereczki Csaba rendező kilenc részes sorozata az erdélyi tradicionális zenéről, Életek Éneke címmel. A szerzők szándékai szerint Wim Wenders Buena Vista Social Clubjára hajazó dokumentum-játékfilm az erdélyi népzene világába vezeti nézőit. Emberpróbáló feladat volt a különböző helyszíneken forgatott, más-más zenei közösséget, főhőst középpontba állító részeket egységes, saját ívvel, lendülettel rendelkező filmben ötvözni. Ám a vállalkozás kétségkívül sikerült: a kiváló rendezői koncepció mellett ez leginkább a mesteri operatőri munkának (Nemes Tibor, Czigány Gergő), a vágónak (Lemhényi Réka) és a zenei szakértőként is működő egyik szereplőnek, Kelemen Lászlónak köszönhető. Végtelenül fontos, mondhatnánk éltető eleme ugyanis a filmnek a személyes, baráti kapcsolatokra alapozott helyismeret. Az Életek éneke egy kaleidoszkópszerű képbe sűríti a zenészek életéből merített pillanatokat. A szelíd road-movie meghatározás ne tévessze meg azokat, akiknek felkelti érdeklődését. Romániában járunk be távoli helyeket, amelyeket a zenélés módjának, szerepének, fontosságának motívuma köt össze, ám sem időben, sem térben nem haladunk előre egyenletesen. Emberi gesztusok, érzelmek, élettapasztalatok, világlátások és ezeknek a művészi kifejezésmódban, az időről időre felcsendülő zenében való összegződése adja a film kötőanyagát. Színes életképeket látunk, rövid kis elbeszéléseket hallunk, amelyeket a zenei részek folytatnak, megerősítenek. A film dramaturgiai ívét pedig a valóságból merített szomorú esemény, egy temetés és az alkotás kedvéért megrendezett párizsi fellépés összekötése adja. A szimbolikus kezdet több értelemben is egy folyamat végét jelzi: Fodor Sándor Neti, a kiváló erdélyi cigányprímás sírjánál összegyűlt zenészek egy kulturális gyakorlatot , egy zenélési formát és annak hagyományozódási módját is búcsúztatják. A film végén Párizsba utaznak egy közös fellépésre, ez a lezárás egy új kezdetet, a világzene színpadán való megjelenést jelképezi. A film által közvetített tudás sokkal gazdagabb, szerteágazóbb, érzelmi töltésénél fogva pedig mélyebb bármilyen ismeretszerzési formánál, megszerzése közben pedig kiváló zenei és mozi élményben lehet részünk.