Nyitvatartás:

Hétfő - péntek: 9-16

Hétvégén: zárva

Virtuális túra

Virtuális látogatás könyvtárunkban a 3d.orszagjaro.hu segítségével

Könyvtári katalógus

Használati útmutató

Központi Könyvtár katalógusa

Piarista könyvtárak katalógusa

Kapcsolat

Címünk

1052 Budapest,
Piarista köz 1.

Telefonszám

+36(1) 486-4478

E-mail cím

pkk@piarista.hu

Kincseinkből

A kassai Korán

A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.

2022. 09. 29. – 09:32

Könyvajánlók

Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2018. 05. 08. 7:37:36
Forrás: Ismertető a PPEK oldalán
A természetbölcselet tárgya a természet, vagyis ez a szépségében, gazdagságában és titkaiban szemeink előtt ragyogó világ, melyet a görög lélek bájosnak, kozmosznak nevezett. Célja a természetnek lehetőleg mélységeiben, rugóiban és végső okaiban való megismerése. Tárgy és cél szempontjából a természetbölcselet érintkezik a természettudományokkal, de azokat felül is múlja. A természettudományok tárgya szintén a természet birodalma. Ásvány-, növény- és állattan, fizika és kémia, élettan és bonctan mind a természetet vizsgálják, tanulmányozzák és azt minden oldalról megközelíteni, megismerni és fölmérni törekesznek. A természettudós mégis más pályán halad, mint a természetbölcselő. A természettudós célja, hogy a természetnek lehetőleg hű és pontos ismeretét nyújtsa. Mivel pedig a természet gazdag és sokoldalú, azért a tudósok maguk között felosztják a munkát és előre megállapított elvek és módszerek segítségével igyekeznek a természetet más- más oldalról meghódítani. A mechanika, a fizika, a kémia, az élettan egyre emelkedettebb és magasabb szempontból tanulmányozzák és ragadják meg a természetet. A természettudományok elveikből kifolyólag egymással szemben zárt rendszert alkotnak. Nem vezet híd egyikből a másikba. Az a törekvésük, hogy mindent matematikailag fejezzenek ki és mindent, ami a matematika falain kívülesik, elmellőzzenek, azt eredményezi, hogy a természetnek lelke, a természet alkotó elemei a tudományokból kirekednek. A tudományok kutató módszere a post mortem vizsgáló módszer. Ez a módszer a természetet mint hullát és nem mint eleven valóságot elemezi. A természetet nem úgy nézi, mint a mennyiségek és minőségek, mint az anyag és a formák, mint a mechanizmus és a célszerűség, mint az állandóság és a fejlődés gazdag világát, hanem csak a természet egyik részét, a testét és azt is élettelenül, lélek nélkül. Nyilvánvaló tehát, hogy a természettudományok sem külön-külön, sem egymásba illesztve nem ábrázolják hűen a természetet. Mindegyik csak torzót nyújt a természetről és a sok torzó egymás mellett csak torzók tömege és nem egymásba olvadó egységes, szerves, belülről fejlődő és kibontakozó természetkép. De az embernek visszatetszik a tökéletlen, az űr, a hézagosság úgy a valóságban, mint a tudományban. A szellem áthidalni, összeforrni, egybeolvasztani igyekszik azt, ami mozaikszerű, átlelkesíti azt, ami merev és lelketlen, bár lelkesnek kellene lennie. Ez a természetbölcselő feladata, erről értekezik e könyv is.