Nyitvatartás:

Hétfő - péntek: 9-16

Hétvégén: zárva

Virtuális túra

Virtuális látogatás könyvtárunkban a 3d.orszagjaro.hu segítségével

Könyvtári katalógus

Használati útmutató

Központi Könyvtár katalógusa

Piarista könyvtárak katalógusa

Kapcsolat

Címünk

1052 Budapest,
Piarista köz 1.

Telefonszám

+36(1) 486-4478

E-mail cím

pkk@piarista.hu

Kincseinkből

Biblia Parisiensis (XIII. század közepe)

Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.

2023. 01. 14. – 22:09

Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2014.11.04. 10:14:39
Forrás: kiadói ajánlás
Az évszázad nagy fordulatainak alapvető jellemzője térségünkben, hogy a nagyhatalmak mindegyikben fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. A XX. századi magyar és kelet-közép-európai történelemnek tehát a nagyhatalmi politika alig túlértékelhetően fontos aspektusa. E kötet tárgya ezen ?akaratátvitel? története. Az első rész öt tanulmánya öt nagyhatalom: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, ill. Duna-medencei politikáját vizsgálja a XX. század első felében. A kötet második részének első három írása ugyanazzal, a XX. század első felének régiónkra irányuló nagyhatalmi politikájával, ill. a magyarság reakciójával foglalkozik, mint az első rész tanulmányai, csupán rövidebben és oldottabban, kevésbé a szakmához, inkább a történelem iránt érdeklődőkhöz szólva. Ezek a történész publicista énjének termékei. Ugyanez mondható el a második rész két utolsó cikkéről is, amelyek ? igaz, mindig történeti alapvetésekre támaszkodva ? a jelen, sőt a jövő kérdéseit firtatják. Első megjelenésükkor ezeket az írásaimat több kollégám megrökönyödéssel fogadta, és még legjobb barátaim is óvtak a szakma többé-kevésbé biztos fedezéket nyújtó sáncainak elhagyásától. Én azonban örömömet leltem a történelemből megismert trendek meghosszabbításában, s nem bánom, ha egyik-másik megállapításomra rácáfol az idő, vagy ha pesszimista jóslataim nem válnak valóra?