A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A Báthori István fejedelem alapította (1573) jezsuita kollégiumot a rend feloszlatása után (1773) eleinte egyházmegyés papok, valamint civilek vezették. A kialakított helyzettel elégedetlen Mária Terézia a piarista rendre bízta az intézményt 1776. június 7-én kelt iratával. A szerződés szerint át kellett venniük a volt jezsuita egyetem filozófiai és matematikai kara, a volt jezsuita gimnázium, a nemesi konviktus és a Szent József konviktus (Báthori-Apor Szeminárium) irányítását. A szükséges 20 főnyi tanári kar ellátását az erdélyi kormányzat vállalta. A rend kolozsvári beiktatását gróf Bánffy Dénes királyi biztos végezte 1776. október 15-én, a királynő névnapján. Pállya István kijelölt házfőnök egyúttal átvette az akadémiai templom gondozását is, amely 1724-re épült fel, és az első barokk templom volt Erdélyben. A rendtagok eleinte nem külön rendházakban laktak, hanem az általuk irányított intézményekben. Az egyetemi szintű főiskola (Báthori Egyetem majd 1787-től "Királyi Akadémiai Lyceum") több fakultással rendelkezett: bölcseleti, jogi, orvosi és teológiai (ez utóbbi megszűnt 1786-ban). A teológiai és orvosi akadémiai fakultáson nem piaristák tanítottak, de a lelkipásztori szolgálatot ők látták el. A nemesi konviktust 1784-ben felsőbb intézkedésre bezárták.
A régi gimnázium helyére 1817 és 1821 között új épületet húztak fel, részben a kolozsmonostori apátság köveiből. A Királyi Akadémia 1850-ben az erdéyi főkormányzóság intézkedésére Szebenbe települt át. A 8 osztályos főgimnáziumban 1851-ben tartották meg az első érettségi vizsgát. 1876-ban fényes ünneppel emlékeztek meg a piaristák kolozsvári letelepedésének 100. évfordulójáról. A kolozsvári főgimnáziumban tanultak a jelesebb erdélyi nemesi és polgári családok gyermekei, akik a magyar és katolikus szellemiséget képviselték az I. világháborúig, sőt Trianon után is.
1894-től Kolozsvárott, egy önálló házban (Farkas utca 4.) nyitották meg a rend teológiai és tanárképző főiskoláját, a Kalazantinumot, amely 1916-ig, a budapesti Kalazantinummal való egyesítéséig fontos szerepet töltött be. Önálló havi folyóirata is volt, Kalazantinum néven.
1918-ban Kolozsvár román megszállás alá került, jóllehet Magyarország második legnépesebb magyar városa volt. A gimnázium az Erdélyi Római Katolikus Státus (Egyházmegyei Tanács) tulajdona maradt, így a piaristák továbbra is magyar nyelven taníthattak benne a román nemzeti tárgyak kivételével. Megtarthatták a Mária Terézia Internátust (a nemesi konviktus utódját), a Báthori-Apor Szemináriumot, valamint az akadémiai (Szentháromság) templomot is.1925-ben megalalkult a Romániai Piarista Rendtartomány (Provincia Rumeniae). Kolozsvár lett a tartomány és a rendi utánpótlás nevelésének központja. 1922 és 1939 között újból működött a Kalazantinum. A város a II. bécsi döntéssel újra Magyarországhoz került, és a magyar tartomány házaként 1941-ben megnyitották a magyar gimnáziumot. Piarista gimnáziumként 1948-ig működött, majd államosították. Az iskola neve eleinte 11. számú Középiskola, majd 3. számú Matematika-Fizika Líceum, végül 1999-től "Báthori István elméleti Líceum" lett.
Az 1990-es évek elején a Báthori Líceumban katolikus tagozat nyílt meg a gyulafehérvári egyházmegye támogatásával. A tagozatból 2005-ben önálló "Pázmány Péter Római Katolikus Líceum" alakult a piarista szellemiség örökségével - az egyházmegye fönntartásában.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 54-55.)
