A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A piaristák szegedi megtelepítését a városi tanács kezdeményezte. A város főbírájának meghívására az 1719-ben megkötött szerződés alapján az első 3 piarista 1720. július 11-én érkezett a városba. Átvették a városi Szent Dömötör plébániát, de az iskola megnyitására csak 1721 őszén kerülhetett sor 110 tanulóval. A saját rendházat Demka Sándor házfőnök építtette, külön iskolaépületet azonban csak 1732-ben kaptak, addig a katonai kórházban tanítottak.
Az iskola gyors fejlődése megkívánta nagyobb, új épület emelését. 1792-ben a város vezetősége két évfolyamos bölcsészeti képzést csatolt a nagygimnáziumhoz, ezzel lényegében főiskolává, líceummá alakította át. 1850-től 8 osztályos gimnáziumként működött. A 19. század első felében 700–800 volt a tanulók létszáma.
Az 1879. évi árvíz az iskola épületét teljesen tönkretette. Helyére 1885–1887 között a Károlyi család, Schlauch Lőrinc szatmári püspök és a minisztérium támogatásával új rendházat és iskolát épített koraeklektikus stílusban. Az első világháborúig az iskola nagy vonzóerőt jelentett a Délvidék, Bácska és Bánát diákjai számára. Jelentős szerepe volt a magyar nyelv és a nemzeti tudat fejlesztésében a jórészt német ajkúak számára. Mindez megtorpant a trianoni béke által diktált új határok miatt. 1921-ben Szeged egyetemi város lett (a kolozsvári egyetemet költöztették ide), ez újból lendületet adott az iskola életének. A II. világháború utáni fejlődést az 1948-as államosítás szakította félbe a 227. tanév végén. A hatalmas gimnáziumi épületet 1951-től az egyetem természettudományi karának dékáni hivatala és tanszékei használják.
A rendszerváltást követően az épületet a város nem tudta visszaszerezni a piaristák számára, de lehetővé tette, hogy az új Rókusvárosban modern iskolát építhessen a rend, miután 1991 őszétől megnyitotta a Dugonics András Gimnáziumot ideiglenesen a minoriták kolostorában és konténerekben. 1999-re elké-
szült a „külvárosban” a Golda János tervezte új iskolaépület, majd 2001-re megépült az iskola saját temploma is.
A szegedi iskola kultúrtörténeti jelentőségét igazolja számos kiváló tanára és nevezetes tanítványa, mint Bálint Sándor, Bibó István, Czapik Gyula érsek, Paskai László bíboros-érsek, Gyulai Endre püspök, Schlauch Lőrinc bíboros püspök, Tömörkény István író, Sőtér István író, Klauzál Gábor miniszter. Egy örökségként kapott épületben a rend 1992-ben Sík Sándor Egyetemi Szakkollégiumot alapított az egyházi iskolákban végzett egyetemisták számára.
