December 24. - Sík Sándor Sch.P.: Álom a nagy karácsonyról

Karácsony éjszakáján,
Hazatérve az éjféli miséről, 
Aranyos, fényes karácsonyfa mellett
Álom suhant reám.

…Karácsony éje volt. 
Templomban voltam éjféli misén, 
– Fényben az oltár, homályban a hívek – 
S az Úr szolgája szólt.

Hogy szeret Isten mondhatatlanul, 
Hogy a karácsony csillaga ragyog, 
S minden emberhez, előbb vagy utóbb, 
Eljő az Úr.

S hogy vége lőn
És fölbúgott az öreg orgona, 
S karácsony édes, hangos éneke
Az égre szállt ujjongva, repesőn:

Csak álltam mozdulatlanul, 
Fény, ének összefolyt előttem, 
Csak az aza egy szó zúgott bennem egyre, 
Hogy hozzám is eljő az Úr!

E szóval telten
INdultam el a decemberi ködben.
Ezt súgta egyre az éjjeli szél.
S szólott a lelkem:

„Eljő a Krisztus! Szent arca előtt, 
Hogy fogsz megállni? Krisztus az igazság.
Járod-e hát a látó szemek útját? 
Keresd az igazat! Úgy illik várnod őt!”

És én tanulni kezdtem, 
Nappallá téve éber éjszakákat, 
Természet titkait, lélek rejtelmeit
Szomjú szívvel kerestem.

És egyszer szólt a lelkem: 
„Immár elég! Többet tudsz, mint a többi. 
Légy büszke hát: több vagy a többinél!”
– És én feleltem:

„Nem! Én hozzám Krisztus jövend, 
Nekem alázatosnak illik lennem, 
s úgy várnom őt. 
Az igazság alázat idelent!”

Jött új karácsony. És szólott a lelkem: 
„Eljő a Krisztus! Ő a szépség! 
Szépségbe öltözz!
Úgy illik várnod őt, fölékítetten!”

És elindultam a szépség után. 
Találtam ragyogást, találtam meleget, 
Illatot, színt, napfényt, harmóniát. 
S megnyílt az ég szent ihletés nyomán.

S mikor a födre néztem, szólt a lelkem: 
„Nézd, rút a föld, szürkék az emberek!
Ah, irtózom a dürve tömegektől!”
– És én feleltem: Krisztus jövend.

„Krisztus jön én hozzám, s hozzájuk is
Ki Krisztust várom, megvetnem nem illik
A krisztusvárókat. Nem! Szépek ők
És testvérem mindenki idelent.”

Jött új karácsony. És szólott a lelkem: 
„Eljő a Krisztus, a győzelmes élet!
Éld hát a Krisztust! Úgy kell várnod őt, 
A nagy karácsony ihletével telten!”

S én botorkálva, de bizakón, 
Elkezdtem élni Krisztust. 
Elteltek a karácsony vágyai, 
s éreztem: most közel már az én karácsonyom!

Aztán eljött a nagy karácsony. 
Hogy éppen mentem éjféli misére, 
Megmozdult a lelkemben valami. 
S fény ömlött el az éjszakai tájon.

Az éjszaka sugárba hal. 
Lelkembe nézek… Sír az öröm bennem. 
Itt van a Krisztus!
– És feltör ajkamon a dal.

…Fölébredék. 
Karácsony hajnalka… Künn csengve-cseng
Hívó harangszó hajnali misére 
És örömtől reszket a lég.

Mert élet ez az álom! 
Érzem, tudom, élem.. imádom! 
Az álom elmult, de a Krisztus itt van, 
És itt a nagy, az egy, örök karácsony!