Káldi-Biblia: Az első magyar nyelvű, katolikus bibliafordítás

Gutenberg Bibliája nem csupán a keresztyénség fő műve, hanem európai művelődéstörténet egyik legfontosabb mérföldköve is. A magyar protestánsoknak Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája ugyanazt jelenti, mint az európai emberek számára Gutenberg-Biblia. Vajon tulajdoníthatunk katolikus szempontból ugyanilyen jelentőséget Káldi György bibliafordításának? S egyáltalán biztosak lehetünk-e benne – minthogy a szakirodalom ezt meg is kérdőjelezte –, hogy az egész bibliafordítás Káldi György munkája?

A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja eleinte elsősorban a protestánsok között vált népszerűvé. A tridenti zsinat 1546-os rendelete alapján a katolikus egyház hivatalos Bibliája a Vulgata lett.  A katolikus felekezetnél a 16. század végére a bibliafordítások engedélyezése a római inkvizíció, a Szent Hivatal hatáskörébe került. A déli területeken (Olaszország, Spanyolország) inkább tiltották, míg a reformációtól érintett területeken jobban támogatták a nemzeti nyelvű fordításokat. Káldi György a Bibliájához csatolt, Oktató intés… című függelékben maga is utal a reformáció miatti kényszerpályára: „látván, hogy a keresztyének …válogatás nélkül olvasnák a tévelygő újítóknak hamisan fordított Bibliáját, az igaz Bibliának fordításához kezdettem …hogy a magyarok megvetvén Károlyinak hamisan fordított Bibliáját, ha kívánnák a Szentírást olvasni, annak igaz fordítását olvasnák.”

A magyar nyelvű katolikus bibliafordítás elkészítésére 1604-ben a jezsuita Szántó István kért és kapott is engedélyt. Az erdélyi Znióváralján dolgozott rajta, ahonnét Bocskai István hajdúi elől elmenekült, valószínűsíthetően kézirata megsemmisült. A fordítás programját Pázmány Péter érsek karolta fel, és 1605-ben ő bízta meg a feladattal a szintén jezsuita Káldi Györgyöt.

Káldi György 1573-ban Nagyszombatban született. Nagyszombatban, majd bécsi egyetemen tanult, majd felszentelt papként kérte felvételét a jezsuitákhoz, akik a római Collegium Romanumba küldték teológiát tanulni. 1604-től Erdélyben lett hitszónok, majd 1607-től Olmützben tanított teológiát, 1611–1615 között itt volt novíciusmester. 1617-ben tért csak vissza Magyarországra nagyszombati rektorként, de 1620-tól már újra a bécsi kollégiumban élt.  1630-ban ismét hazatért, s a pozsonyi rendház elöljárójaként, majd kollégiummá válása után rektoraként működött, e tisztéből csak közvetlenül halála előtt, 1634-ben mentették fel.

Káldi – a fennmaradt kézirat tanúsága szerint – 1605. október 11-én Gyulafehérvárott kezdte a fordítást, és 1607. március 25-én, Olmützben fejezte be. Tehát egy év és 166 nap alatt készült el a teljes Szentírás magyarításával. Ez a gyorsaság felvetette a szakirodalomban annak a lehetőségét, hogy munkájához talán felhasználhatta Szántó István fordítását is. A feltételezést erősítette, hogy mikor 1611-ben Forgách  Ferenc esztergomi érsek, immáron a kinyomtatás miatt fordult engedélyért az inkvizícióhoz, a „két jezsuita” fordításáról beszélt. Forgách megkapta az engedélyt, amennyiben a szöveget revíziónak vetik alá. A kutatás mára tisztázta, hogy a „két jezsuita” emlegetése minden bizonnyal erre a korábbi engedélyre való tekintettel történhetett. Feltehetően a fordítás Káldi György saját munkája, s valószínűsíthető, hogy az 1611-ben kezdődött, hosszadalmas ellenőrzési munka során használták fel a cenzorok Szántó fordításának kéziratát. A Biblia végül 1626-ban jelent meg, Pázmány Péter esztergomi érsek és Giovanni Argenti jezsuita tartományfőnök engedélyével. Így az inkvizíció újra foglalkozott 1628-ban a magyar nyelvű katolikus Bibliával mint pápai engedély nélküli kiadással. A Szent Hivatal végül 1629. februári határozatában tudomásul vette a megjelenés tényét, és elfogadta a „két jezsuita fordítását.” 

Az elkészült fordítás 1626-ban jelent meg folió alakban ezen címmel: „Szent Biblia. Az egesz keresztyénségben bé-vött régi deák bötüböl magyarra forditotta a Jésus-alatt vitézkedö társaság-béli nagy-szombati Káldi György pap. Béchben MDCXXVI  Formika Máté.” A kiadás Pázmány Péter, Bethlen Gábor, a bécsi kincstár és mások anyagi támogatásával készült el Matthaeus Formica bécsi nyomdájában. Felvetődik a kérdést, hogy miért nem Pázmány Péter 1623-ban Pozsonyban alapított nyomdájában látott napvilágot a mű. A betűtípusok vizsgálata kimutatta a két műhely közötti szoros kapcsolatot, valószínűleg egy közös betűöntővel dolgozhattak. Valószínű, hogy az újonnan indult nyomdára nem akartak egy ilyen nagy feladatot bízni. A mű 2000 példányban jelenhetett meg, ebből ma 195 példány ismeretes. Majdnem 400 év távlatából mintegy 10 %-nyi fennmaradt példány ritkaságszámba megy, ez mutatja, hogy gondosan őrizték, nagy becsben tarthatták egykorú tulajdonosaik. A váci, a pesti, a sátoraljaújhelyi, a szegedi és kecskeméti piarista rendházak Káldi-Bibliája is fennmaradt, könyvtárunkban 10 példányt őrzünk.

A műnek rézmetszetű címlevele van, amelynek háta üres. Díszes keretén Mózes, Dávid, az evangélisták és magyar szentek képe látható. Ez a címlap kétféle  változatban és eltérő szöveggel ismert. A korábban készült címlapon a címszöveg alatt középen Szent Ignác és körülötte négy négyszögű mezőben más négy jezsuita szent kisméretű képe látható. A későbbi változatban az eredeti rézlemez középső képét utólag eltávolították, helyére a kiadási adatokra vonatkozó információkat illesztették. Könyvtárunk öt példánya ez utóbbi variánshoz tartozik (a másik ötnek hiányzik a címoldala). A címlapot követő számozatlan lap egyik oldalán a tartományfőnök és Pázmány engedélye olvasható, a másik oldal pedig a tartalomjegyzék. A mű 1173 oldal terjedelmű. A mű végén 3 oldalas kiegészítés olvasható „némely zsidó, görög és egyéb idegen nyelvű igéknek és neveknek magyarázata” címmel, valamint tárgymutató és hibajegyzék olvasható. A kötet az Oktató intéssel… zárul, mely a protestáns bibliafordítások hibáira hívja fel a figyelmet.

Káldi fordítását három évszázadon át forgatták és olvasták a magyarországi római katolikus hívek, 1732-ben jelent meg a második, 1782-ben a harmadik kiadása. Noha kétségtelen, hogy a Károlyi-Biblia jóval több kiadást ért meg, a hívek sokkal többet forgatták, de a katolikus prédikációs irodalom, iskolai tankönyvek, lelkiségi művek révén a hívek előtt éppoly ismertté vált, mint a Károlyi-fordítás szöveghelyei. 1818-ban merült fel egy új katolikus fordítás igénye, ekkor a válaszadó püspökök közül kilencen a változatlan kiadás mellett voltak, nyolcan a revideált kiadást ajánlották, és egy püspök javasolta csak új fordítás készítését. Így jelent meg 1834–1835-ben Szepesy Ignác által revideált Káldi-Biblia Pozsonyban. A magyar katolikus egyháznak - kisebb javításokkal - 1971-ig ez volt a hivatalos szentírása. A napjainkban is használatos, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által megjelentetett Káldi-Neovulgáta is erre a szövegre épül.