1874. június 9-én, 150 éve halt meg Katona Dienes SchP. Az alábbiakban a polihisztor Katona életművére emlékezünk kiadott munkái révén.

A bázeli nyomdász, Heinrich Petri (1508-1579), több alkalommal is megjelentette Klaudiosz Ptolemaiosz (c. 87-165) Pirchkeimer Willibald (1470-1530) által lefordított Geographia Universalis című művét Sebastian Münster (1488-1552) szerkesztésében. A könyv egyebek között tartalmazza a korai Amerika-ábrázolások gyöngyszemeit, amelyekkel az átdolgozott kiadás a Cosmographia részeként az elkövetkezendő évtizedekben a kor egyik legsikeresebb és legkeresettebb művévé vált.

Az 1848. márciusi események egyik sarkpontja a Landerer és Heckenast nyomdában a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatása. A reformkor elejétől kezdve megfigyelhető a folyamat, hogy az egyes politikai irányzatok saját folyóiratot szereztek meg maguknak, hogy így juttassák el minél szélesebb közvélemény felé nézeteiket.

Petőfi ikonikus alakja irodalmunkban, nemzeti emlékezetünkben megkerülhetetlen, s külön figyelmet érdemel piarista öregdiákként. Az életmű számtalan kiadást, újraértelmezést élt meg, mi rövid összeállításunkban a Petőfi-kultusz megszületésének forrásaira, az irodalmi művek első megjelenéseire helyezzük a hangsúlyt. 

1885. augusztus 1-jén született Hevesy György, aki 80 éve kapott kémiai Nobel-díjat „a kémiai folyamatok vizsgálatában radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért”. Nézzük meg, hogy alma matere, a budapesti Piarista Gimnázium milyen természettudományos alapokat nyújtott neki a későbbi tanulmányaihoz, kutatásai kibontakoztatásához.

„A fenséges egek trónjáról Pompilius nagy
Boldogan és szelíden néz titeket s a hazát.
Rátok gondolván s honára a mennyei kincsek
Bőségét kegyesen osztja ki áldva keze.
Hát mi talán ne utánozzuk Pompilius élet
Annyi sok érdemeit? fáradozásait és
Hogy hite mily nagy volt mennyit tett, mennyi dicsőség
Érte ki nem tudná? tudja a hála meg a

Budapest XIV. Kerületi Jókai Mór Általános Iskola 5. évfolyamos diákjai látogatták meg intézményünket.

A mostanában virágzó mandulafák juttatták eszünkbe Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című költeményét. S hogy mi köze van a piaristáknak az Európa-szerte ismert és elismert humanista poétához, az alábbiakban kiderül.

„Talán nem is tudják az urak, hogy én is növendékük voltam, s hogy tudományomat, s hazafiúi érzésemet önök, ha nem is egész kiterjedéssel, de legalább első magvait és talpkövét vetették és csepegtették belém: azért is e hasznos szerzet iránt hálás érzéssel lenni meg nem szűnök.