Egy 16. századi anatómiai szakkönyv

A 16. század előtt az orvoslás tanulása szinte egyet jelentett Galenus (129–c. 216) munkáinak ismeretével. Majd másfél évezreden keresztül szinte megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számított, akinek a szövegei alapján a sebészetet is oktatták, noha Galenus még azt gondolta, hogy a majmok és az emberek teste egyforma, így sokszor majmok boncolása alapján készítette el leírásait. Az 1530-as évek második felében Andreas Vesalius (Andries van Wezel, 1514–1564) padovai felllépése hozott döntő változást, aki diákok és látogatók szeme láttára végzett boncolásokat.
„Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa..”

A latin egyházban Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent Jánost (347k.-407) szeptember 13-án, a keleti keresztények január 30-án ünneplik Nagy Szent Vazullal és Teológus Szent Gergellyel együtt. A három szent főpap egyikeként, egyháztanít óként tisztelhetjük Konstantinápoly érsekét. Nevéhez kórházak és jótékonysági intézmények alapítása, a mindennapi éltre reflektáló egyházi beszédek és levelek fűződnek.
Egy piarista a 19. századi irodalom kánonjából - Dugonics András

Napjainkban egy piarista diák számára Dugonics András neve aligha ismeretlen, noha ma már nem emlegetjük irodalmunk legnagyobb alakjai között. A 19. században Dugonics András piarista szerzetes mint „a nemzeti szellem egyik legnagyobb ébresztője” a nemzeti kánonhoz tartozott. Az országos ismertséget és sikert Etelka (Pozsony–Kassa, 1788.) című regénye hozta el neki.
Egy 16. századi füveskönyvről
Budai piarista elemi iskola és gimnázium diáknévsorai

A mai Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium jog elődjét, a piarista szerzetesek vezették a jezsuita rend feloszlatása után 1831-1851 között vezették. Ehhez kapcsolódva elemi oktatást is végeztek 1880-ig. A piarista időszakból származó időszakban megjelent diáknévsorok (érdemsorok) közül sok megtalálható könyvtárunk állományában. Az érdemsorok digitális változatait elérhetővé tettük honlapunkon. Ugyanitt a levéltári iratokról is lehet tájékozódni.
Érdemsorok időköre:
Az Egyház „két tüdővel” lélegzik - Szent II. János Pál pápa

A Pecserszka lavra, ismertebb nevén a kijevi Barlangkolostor a keleti szláv keresztény szerzetesség bölcsője és egyik fontos központja mind a mai napig, mely a 11. század közepétől szolgálja Krisztus ügyét. Az itt élő szerzeteseknek köszönhető, hogy a kijevi Rusz területén elterjedt a kereszténység és ebben szerepe volt egy magyar szerzetesnek is, Mózesnek, akit az orthodox egyház szentként tisztel testvéreivel, Györggyel és Efrémmel együtt.
"És beszéld el fiaidnak!"

E bibliai parancs Mózes 2. könyvében (3,15) olvasható és az egyiptomi kivonulás történetének továbbadására vonatkozik. Ennek emlékére évszádok óta a zsidók egyik legnagyobb ünnepük, a Pészach első két estéjén (Izraelben csak egy) Széder estét tartanak, mely keretében a családfő meghatározott forgatókönyv keretében a gyermek(ek)nek elmeséli a „csodás megmenekülést/kiszabadulást”. Ezt az elbeszélést pészáhi Hágádának nevezik, mely tartalmazza az ilyenkor szokásos imákat és Jahve tettét a zsidó néppel. Ennek a rendnek nagy része a Második Szentély (Kr. e. 516-Kr. u.
Háború a Fekete-tengeren

Könyvtárunk értékes Térképtárral is rendelkezik. Ebből a gyűjteményből emeltünk ki egy különlegességet.
"Száz vasutat, ezeret..."

Néha meglepő kötetekkel is találkozik a könyvtáros az egyházi könyvtárak polcain keresgélve. Ilyen meglepő felfedezés volt a most bemutatásra kerülő kötet is.
A címe: Die Schule des Locomotivführers : Handbuch für Eisenbahnbeamte und Studirende technischer Anstalten.
Szerzői: Ignaz Brosius (1838-1904) és Richard Koch (1838-1904).
A mozdonyvezetők oktatására szolgáló három kötetes, német nyelvű kézikönyv 1873 és 1875 között jelent meg Wiesbadenben. A gazdag illusztrációkkal ellátott mű végigvezet a gőzmozdonyok teljes szerkezetén:
Kávé, tea, csokoládé

A címben sorolt italok ma már természetes részét képezik az európai ember táplálkozásának. De ezek alapanyagai csak importcikként kerülhettek Európába, és ezért csak viszonylag későn kerültek be az európai ételkínálatba. A kávét az Európába betörő és Magyarország egy részét megszállva tartó törökök hozták Európába a 16. században. De a kávé kereskedelme a 17. század elején kezdődött velencei kereskedők közvetítésével. A tea és a csokoládé élvezete kicsit később, a 17. század közepén terjedt el Európában. Előbbi Kínából, az utóbbi pedig Dél-Amerikából.